2014. december 2., kedd

2. évad - 2. rész - Emily

- Jó napot hölgyem! – szólalt meg egy éles férfias hang. Felkaptam fejemet. – Szeretnék, egy ró.. – hagyta abba.
Nem kaptam levegőt, ahogy megláttam őt. Magát azt az embert, aki annyira hiányzott, akiért meghalni is érdemes. Szóhoz se tudtam jutni annyira lesokkolódtam a jelenlétében.
- Annabell.. úristen mennyi ideig kerestelek miután elraboltak. – guggolt le mellém Luke felkötözött kézzel és szabadon lévő kezével megsimogatta arcomat. – Nagyon aggódtam érted, hogy mit művelt veled Ashton.
- Te tudod, hogy Ashton volt? - néztem tökéletesen kék szemeibe ami azonnal elkápráztatott ismét.
- Hát próbáltalak figyelmeztetni amikor elrabolt a pöcs. De későn vetted észre azután pedig beadta a nyugtatót és így még segítséget se tudtam kérni. Kerestelek a sikátorban de nem voltál ott.
- De ott élek még mindig csak éppen keveset vagyok otthon. - magyaráztam.
- Az nem az otthonod. Én vagyok már a családod és az otthonod is egyben. - mondta és ettől a mondatától szememből újra megeredtek a könnyek.
- Nem megyek vissza Luke. Nem csak rád vagyok már veszéllyel hanem apudra és a pici Emilyre is és nem szeretném ha miattam bajotok esne mert már miattam kórházba kerültél egyszer.
- De ezeket miért mondod így mintha te lennél a rossz? Tudjuk jól apuval és a testvéreimmel, hogy nem te vagy az de mégis úgy állítod be magad mintha az lennél. Kérlek gyere vissza hozzám... - mondta halkabban a kelleténél de így is meghallottam.
- Luke kérlek ne erőltessük ami nem megy, ha én nem akarok menni akkor ne kényszeríts arra, hogy igent mondjak. - nézegettem az egyik virágomat.
- De mi lesz Emilyvel? Elmondanád nekem? Ha nem is miattam hanem miatt de gyere vissza könyörgök neked. - rogyott térdre előttem. Az emberek egy csodálkozós sóhajjal néztek minket. Szerintem azt hitték, hogy lány kérés mivel elkezdték azt kiabálni, hogy "MONDJÁL IGENT!".
Fogtam magam és a virágaimat kezembe véve kerültem ki Luke-ot és mentem el a piacról. Csodás most kereshetek más helyet ahol vesznek tőlem rózsát. Bosszankodásommal tudom, hogy nem segítek magamon de mégis azért eléggé jól esik minden gond és baj ellenére. Hallottam, hogy valaki kemény talpú cipőjével követ de gyorsabban szedtem lábaimat.
- Várjál már meg Annabell kérlek az isten szerelmére - nem figyeltem így inkább futni kezdtem.

 

 De elkapva kezemet rántott vissza és karjai közé zárt. Fejemet szívéhez szorította és hallgattam szaporán verdeső szívét. Olyan megnyugtató volt hallgatni, hogy hamar kizártam a külvilágot és csak a szívverését hallgattam.
- Nem fogsz békén hagyni igaz amíg el nem megyek hozzád? - néztem fel Lukera. Ő csak hevesen bólogatott és elmosolyodtam.
- Hetente elmegyek kétszer és ennyi. Rendben? Nem szeretnék semmi komolyabb bajt csinálni veletek. Ez az egy feltételem van. - néztem mélyen a szemébe.

Az égbolt már sötétre váltott délután 5 órakor. Nem csoda hiszen december van.. Eléggé csípte az arcomat a fagyos levegő és ráadásul vékony ruhámon keresztül átfújt a szél. Vacogva siettem Luke mellett.
- Gyere ide - állt elém és szorosan magához húzott és homlokomra nyomott egy forró csókot amitől elpirultam.
- Ezzel próbálsz felmelegíteni? Inkább menjünk mert ide fagyok nektek és nem lesz többé Annabell Roon. - vacogtam hiába bújtam jobban hozzá.
Mosolyogva kapott fel az ölébe és sietve ment a házuk irányába. Mikor megláttam az úgymond "ismerős" házat torkomat elkapta valami szorongató érzés amitől nem tudtam szabadulni hiába krákogtam meg ehhez hasonlók. 
Beléptem immár a saját lábamon a házba. Semmi sem változott amióta itt voltam. Maximum annyi, hogy egy hatalmas karácsony fa díszelgett a nappali közepén és a ház belseje ki volt díszítve ami még hangulatosabbá az egészet. 
- Jaj Emily kérlek ne sírj - jött ki a család fő Andrew, majd amikor észrevett felcsillantak a szemei. - Annabell. Istenem de jó, hogy újra itt vagy. - ölelt át félkézzel. Lenéztem a síró Emilyre. Olyan édes volt és aranyos. 
- Segítsek? - tettem fel félve a kérdést hátha elküldd majd a búsba, hogy mit képzelek magamról de ehelyett csak mosolyogva karjaimba tette a pici emberkét.  Csodálatos hatalmas kék színű gomb szemekkel nézett fel rám és abbahagyta a sírást.
- Ááá - gügyögött miközben engem pásztázott szemeivel. Annyira hiányzott nekem, hogy az elmondhatatlan. Homlokára nyomtam egy puszit de apró kezecskéivel mosolyogva fogta meg az orromat. Elmosolyodtam tettétől és hasába fújtam amitől édesen felnevetett. 
- Már vagy egy hete nem nevetett úgy, hogy mi nevettettük volna meg. - állt meg mögöttem Luke és átkarolta derekamat mintha a mi gyerekünk lenne. Na jól van, Annabell befejezhetnéd most már igazán az ábrándozást.
- Hiányoztál neki - súgta fülembe Luke amitől kicsikét megborzongtam.
Felmentem Emily szobájába és megszoptattam. Ahhoz képest, hogy már egy jó ideje nem etettem meg vele Emilyt eléggé mohó volt. Mosolyogva figyeltem ahogy evett. Hátam mögül ajtó nyitódás hangja zavarta meg a tökéletes és megnyugtató csendet a szobában. Azonnal elfordultam.
- Tudom, hogy illetlenség amit most mondani fogok hiszen ez a te házad te nem tudtál volna kopogtatni még mielőtt bejössz? - Emily pont akkor hagyta abba a cicizést így visszavettem a pólómat majd elpirulva néztem fel Luke-ra. 
- Ne haragudj ... bár mondjuk szívesen lennék Emily helyében - nevetett fel amitől én még jobban elpirultam. - Kérsz valamit inni vagy enni? - ült le mellénk. Ölébe vette pici húgocskáját és homlokát puszilgatta. 
- Nagyon jó testvér vagy - fordítottam el fejemet, hogy ne lássa, hogy könnyeimmel küzdök. A másik percben már csak annyit éreztem, hogy megcsókolta a nyakamat...


AJÁNDÉK RÉSZ KARÁCSONYKOR: KARÁCSONYI KÜLÖN KIADÁS ANNABELLA ÉLETÉRŐL


Sziasztok :)
Itt a 2. évad második része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet. :D
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UI: 14163 A MEGTEKINTÉSEK SZÁMA ÉS 72 FELIRATKOZÓM VAN! NAGYON DE NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! ♥
MEGNYÍLT A MTWCS CSOPORT A FACEBOOK-ON! KATTINTS IDE!

6 megjegyzés:

  1. Én...nem tudom mit mondjak...imádtam? Ez enyhe...hmmm....nem tudom...lényeg hogy fantasztikus lett megint...
    Puszil és ölel:
    Olvasód, Adri^^

    VálaszTörlés
  2. Annyira hiányzott a kis Emily! És persze Luke is írtó cuki:3
    So nagyon tetszett, sőt inkább imádtam!! Várom a következőt!! Siess vele, pls. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben :D Ti kértétek, hogy kicsivel több Emily legyen :)
      Köszönöm :)

      Törlés
  3. Nagyon tetszett, a vége pedig aranyos volt:3 Muszáj leírnom, mert nem bírom magamban tartani. Ez a szoptatás dolog nekem fura, hisz egy nőnek csak akkor termelődik tej a cicijében, amikor terhes vagy amikor megszült.
    Ennyi kis hiba volt benne és nem bántásnak szántam! Remélem tudod!:)
    De tényleg jó volt és már alig várom a következő részt :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a segítséget :) És köszönöm ^^

      Törlés