2. évad - 3. rész - Kavarás

- Tudom, hogy illetlenség amit most mondani fogok hiszen ez a te házad te nem tudtál volna kopogtatni még mielőtt bejössz? - Emily pont akkor hagyta abba a cicizést így visszavettem a pólómat majd elpirulva néztem fel Luke-ra. 

- Ne haragudj ... bár mondjuk szívesen lennék Emily helyében - nevetett fel amitől én még jobban elpirultam. - Kérsz valamit inni vagy enni? - ült le mellénk. Ölébe vette pici húgocskáját és homlokát puszilgatta. 

- Nagyon jó testvér vagy - fordítottam el fejemet, hogy ne lássa, hogy könnyeimmel küzdök. A másik percben már csak annyit éreztem, hogy megcsókolta a nyakamat. Szívem őrült tempóban kezdett verni és igazából hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. Felsóhajtottam halkan és fülig elpirultam. Vajon miért csinálja ezt? Mit akar ezzel elérni? Hogy oda adjam magam neki?

- Na mi a baj? - súgta fülembe édes hangján. 

- Semmi baj nincs csak kicsikét megilletődtem attól amit az előbb csináltam. - hangomban lehetett érezni a kíváncsiságot de éppen ahogy befejeztem a mondatom újra megcsókolta a nyakamat. Mélyen szívtam be a levegőt fogaim között annyira jól esett. Fülembe kuncogott majd felállt és az alvó kis csöppséget az ágyába rakta, gondosan betakarta majd visszaült mellém és az ölébe húzott. Derekamnál átölelt és tovább folytatta nyakam érzékeny pontjait csókolgatni. Luke ajkát egy fémdetektorhoz tudom hasonlítani. (Fémdetektor: Olyan tárgy ami a földben a fémet keresi) Pont az érzékeny részeimre talált rá. Mintha tudta volna, hogy hol keresse. 

Mindeközben mellkasom egyre jobban mozgott fel és le a sűrű levegő vétel miatt. Kezdtem kissé kínosan érezni magam a történtek miatt. Keze lassan kezdte hasamat óramutató járásával egy irányba simogatni ezzel pedig elérte azt nálam, hogy khmm.. ha szabad így kifejeznem magam beindultam. Gyorsan inkább kiszálltam az öléből és zavartan szedtem rendbe magam. 

 - Miért csináltad? - néztem rá kissé csalódottan. Lenézve a földre felállt majd tett felém pár lépést. 

- Nem igaz, hogy még ennyi idő után sem esik le neked, hogy mit érzek irántad Annabella. - mondta egy fokkal hangosabban mint amit megszoktam tőle. - Tudod - nézett rám keserűen - ennyi idő után se vetted észre, hogy mennyire oda és vissza vagyok érted. Ezek után azt vártam, hogy ha elmondom a nyakamba ugrasz majd és mondod "Luke én is szeretlek.." de baszhatom ha még ennyit sem hallhatok tőled mivel nem érzel irántam semmit. - szeme bevörösödött és elkezdett sírni.

Lefagyva néztem szemébe. Teljesen lesokkolt a dolog amit mondott és fogalmam sincs, hogy elmondjam az igazat vagy sem.  Pár perc múlva letörölte szeméről a könnyeket és csak engem nézett kék igéző szemeivel. Ha akartam volna se tudtam volna mást nézni csak Luke-ot.

- Szóval nem mondasz nekem semmit? Legalább csak annyit, hogy bocs te marha nem szeretlek vagy valamit KÖNYÖRGÖM! - emelte fel jobban a hanghát. Nem szóltam semmit. Csak álltam ott némán előtte és vártam, hogy mi történik de leginkább gondolkoztam, hogy mi lenne most a leghelyesebb cselekedet amit megtehetnék.

- Tudod ha valakit szeretsz de te pocsék életet élsz, míg akit szeretsz jól él mindent megtennél annak érdekében, hogy megmentsed attól ami rosszat te okoznál neki és tudnád te magad, hogy ezzel csak kínzod őt. - mondtam el ami belőlem csak úgy kiszakadt. Fellélegezve néztem a mély álmaiba merülő Emilyt. 

- Miről beszélsz? - értetlenkedett egy darabig. Nem bírtam a szemébe nézni így inkább megfordultam és kibámultam az ablakon. Nem tudom, hogy hány óra lehetett mert senki nem járta már az utcát és korom sötét volt hiába világított az utcai lámpa és adott védelmet az emberi érzésnek, hogy biztonságban van az illető. 

- Luke számomra sajnálom de csak barát vagy. - jött ki számon az első és az utolsó hazugság amit Lukenak mondtam. 

- Szóval nem szeretsz. Rendben köszönöm, hogy legalább őszinte vagy és voltál hozzám de azért még hadd kérjek valamit. - jött oda mellém és magához húzva "utoljára" megcsókolt. Ajka mint a méheket a virágok úgy vonzották ajkaimat újra és újra csókba egybe forrva. Nem akartam elszakadni tőle akármennyire el kellene. Kiakartam élvezni a csókját amelybe minden érzelmet bele vegyített hátha meggondolom magam. Nyelve bejutást kért ajkaim közé amit egyből megadtam neki. Egyre hevesebben és érzelmekkel telibb csókcsatába kezdtünk bele menni. Tudtam, hogy le kell magam állítani de nem tettem. Luke kezébe vette arcomat és finoman a falnak tolt, hogy megszüntesse a közöttünk lévő távolságot. Kezemmel átkaroltam nyakát és hajába túrtam amit ő csak egy mély morgással jutalmazott. Keze vándorútra indult testemen amire nem vagyok nagyon büszke hiszen nem vagyok szép.
- Luke, Annabella gyertek vacso... - nyitott be Andrew az úgymond románcunkba és zavartan kiment. Luke egy nagy sóhajjal vált el tőlem és lépett hátrébb.
- Miért hazudsz nekem de főleg inkább magadnak? - tette fel a számomra megsemmisítő kérdést és lement. Összerogyva sírtam el magam. Igaza van. Miért csinálom ezt magammal de leginkább vele? Egy utálatos féreg vagyok és pont emiatt nem akartam visszajönni ebbe a házba.

*Luke szemszöge*
Újra elsírva magam mentem le apuhoz aki már az asztalnál várt.
- Mi volt az előbbi odafent fiam? - nézett rám kérdőn apu. Villámmal bökdöstem az ételt és könyökömmel megtámasztottam fejem. Most inkább kirohannék az utcára és elüvölteném magam hátha könnyebb lenne.
- Csak szerelmet vallottam egy olyan embernek aki azt hazudja nekem de leginkább magának, hogy nem szeret. Pedig amikor megcsókoltam olyan mámorítóan csókolt vissza és nem tolt el magától sőt inkább szerintem még jobban akarta a csókot. Hazudott. - döftem egy hatalmasat a villámmal a rántott hús szeletemre ami szerintem felsikított volna fájdalmában.

- Nem ártott neked az a szelet hús semmit Luke. - próbált megnyugtatni apa több kevesebb sikerrel. - Mit vártam volna egy csövestől aki egy sikátorban éli nyomorult életét és sajnáltatja magát mikor lehetne neki jobb élete is de nem engedi, hogy mások segítsenek neki. - fejeztem be idegbeteg módon a mondandómat. Apa csak krákogott egyet vészjóslóan. Hátra fordultam és ott állt ő....

AJÁNDÉK RÉSZ KARÁCSONYKOR: KARÁCSONYI KÜLÖN KIADÁS ANNABELLA ÉLETÉRŐL
Kérlek titeket, hogy töltsétek ki ezt a kérdőívet (KATT IDE), hogy tudjam miben kell fejlődnöm :) Előre is köszönöm.

Sziasztok :)

Itt a 2. évad harmadik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet. :D

Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.

Szép napot :)

UI: 14.849 A MEGTEKINTÉSEK SZÁMA ÉS 72 FELIRATKOZÓM VAN! NAGYON DE NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! ♥

MEGNYÍLT A MTWCS CSOPORT A FACEBOOK-ON! KATTINTS IDE!