- Apukaaa ez a szaros akarjuk mondani Luke
bezárt minket, hogy segítsünk neki kitakarítani a szobát. Apuka segíts! -
rinyáltak.
- Szépen segítsetek Lukenak és elmehettek
este a buliba. - mint a kis angyalok úgy kezdtek el nekem segíteni,
kitakarítani a szobát. Ó szóval akkor a buli a megoldás a problémáimra. Na,
megálljatok fostosok lesz ez még így se, hogy ti beszarinak fogtok hívni.!
Egy 2 óra múlva csak úgy csillogott minden
a két fostos pedig kifáradt. Boldogan nyitottam ki az ajtót majd ők
felpattantak és elhúzták a csíkot.
Lementem apuhoz, hogy segítsek neki ebédet
főzni, hiszen új vendégünk érkezik. Egyszerűen meg voltam őrülve annyira
vártam, hogy Annabella megérkezzen vagyis, hogy elmehessek végre érte.
Mikor végre mindennel készen voltam
kocsiba pattanva elindultam Michaelhez. Tenyerem izzadt a kormányt meg annyira
szorítottam, hogy ujjbegyeim elfehéredtek. Lefékeztem a lámpánál, mert éppen
akkor váltott pirosra. Megtöröltem izzadt tenyeremet a nadrágomban és újra
elindultam. Ahogy a ház elé értem leállítva a motort berohantam a garázsba,
amikor is nem várt "jelenetre" léptem be. Annabella éppen Michaelt
ölelgette! Hallottam legbelülről, hogy szívem apró darabokra törik szét, amit
már az isten se tud összeragasztani. Mintha gyomromban kést szúrtak, émelyegni
kezdett a gyomrom. Muszáj, volt megkapaszkodnom a garázsajtóba nehogy
összeessek.
- Luke - szaladt oda hozzám Anna. - Minden
rendben van veled? - hangja egyre kezdett távolodni, de ő maga nem. Mi történik
velem?
Pár perc – talán - után felébredtem sajgó
fejjel. Michael visszanyomott az ágyra miszerint nem szabadna most felkelnem.
- Mégis mi a fene történt velem? -
kérdeztem halkan, mert torkom száraz volt, mint egy sivatag. Nyelni is alig tudtam,
ha sikerült, akkor meg olyan volt mintha homokot nyelnék vagy éppen csiszoló
papírt ennék.
- Nem ettél napok óta igaz? - kaptam a
szemrehányást Annabelltől. - Miért? Tudod te, hogy hogyan megijesztettél? Attól
féltem, hogy elveszítem a legjobb barátomat!
Próbáltam kinyögni, hogy nem baj, de
bealudtam.
*Annabella szemszöge*
Félve néztem hátam mögé és megláttam
Michael megnyugtató pillantását. Annyira kedves velem, hogy befogadott. De most
Luke betegségére fordítom a figyelmemet. Kértem a plüssoroszlános sráctól olyan
ételt, amit Luke szeret biztos, hogy azt megeszi hozzá vizet és vártunk, hogy
felébredjen. Fejét ölembe vettem és simogattam arcát.
Közben megérkezett Luke apukája.
- Kicsi fiam. - rohant oda hozzá - Mi
történt vele?
- Napok óta nem evett. Most azt várjuk,
hogy magától felébredjen és hogy egyen. De kérdés az, hogy miért nem evett?
- Tegnap egész nap a szobádon dolgozott,
hogy minden tökéletesen tiszta és szép legyen és én közben észre sem vettem,
hogy nem evett. Ez az én hibám. Egy rendes apa odafigyel a gyerekére, hogy
eszik-e rendesen.
Michael oda ment hozzá és átölelte ekkor
Luke lassan rebegtetni kezdte szempilláját. Hátulról a hátánál megtámasztottam
és segítettem neki felülni. Oda adtam neki kedvenc ételét.
- Köszönöm, de tudok magam is enni. -
szólt rám. Kicsikét szíven ütött, ahogy beszélt hozzám, de próbáltam nem
magamra venni a dolgot.
- Luke te meg hogy beszélsz vele? - szidta
le apja Luke-ot. Szerettem volna most nem itt lenni egy újabb veszekedésnek a
szemtanúja lenni. Eleget láttam már az életben ahhoz, hogy tudjam, mikor kell
elhagyni a helyszínt vagy, hogy beleszóljak-e vagy sem. Felálltam, de ekkor
Luke megfogta a kezemet és visszahúzott magához.
- Sajnálom, ahogy az előbb beszéltem veled,
de nem voltam tisztában a dolgokkal. Sajnálom rettenetesen.! - szemei elkezdtek
csillogni a könnyeitől. Félve megsimogattam arcát, hogy ne sírjon, de ezzel
csak rátettem egy lapátra, mert eltörött nála a mécses és patakban kezdtek
folyni a könnyei.
- Luke ha te sírsz én is fogok! - mondtam
miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Tarkómhoz nyúlt finoman
simogatta bőrömet és lehúzott magához. Ajkain csak pár centiméterre voltak egymástól,
de őt nem ez érdekelte inkább szemeimet nézte.
- Gyönyörű szép szemed van, ugye tudod?
- Luke te félre beszélsz a gyógyszertől..
- mondtam kissé zavartan.
- Nem vett be gyógyszert! - vigyorgott
Michael.
- Hallottad te is. Nincsen bennem bogyó.
Csak a színtiszta igazat mondom/mondtam. - majd még jobban lehúzott és ajkaim
szélére adott egy lágy csókot.
Ha lehet ezt mondani teljesen lefagytam.
Nem vettem levegőt és csak Luke szemeire bámultam totál vörös fejjel. Michael
tapsolni és "uu"-zni kezdett, míg Andrew - végre! Eszembe jutott a
neve - csak mosolygott boldogan, de ekkor azonban valaki kivágta az ajtót és
hajamnál fogva elhúzott Luketól. Kapálózni kezdtem és sírni, na meg persze
könyörögni, hogy engedjen el.
- Te mocskos büdös csöves! Szállj le róla
megértetted te rühes!!
Sziasztok :)
Itt az kilencedik rész. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UI:. NAGYON DE NAGYON sajnálom, hogy eddig nem volt rész de nyaraltam *---*.
Remélem az olvasóim megmaradtak ha nem akkor így jártam mert eddig nem hoztam a részt.
Remélem többet nem fogok ennyit késni egyetlen egy résszel sem. ű
Még egyszer BOCSÁNAT!
Becca Jasmine xx
Ne mááár! Miért itt kell abbahagyni??? Ez nagyon gonosz húzás!:((
VálaszTörlésEttől függetlenül nagyon jó rész volt, imádtam! Már nagyon várom a kövit! Siess vele, pls!:))
Köszönöm :) sietek vele :)
TörlésDe vártam már az új részt és van is egy tippem, hogy ki volt az ünneprontó :) Nagyon jó lett és hamar hozd a kövit <3
VálaszTörlésHihi :D köszönöm :) sietek vele :)
TörlésEz nagy gonoszság, hogy pont a legjobb részeknél hagyod abba!!!!:D
VálaszTörlésSzerintem Luke anyja lesz az!!! (Vagy nem...)
Hozd gyorsan a kövit!!! *.*
Muhaha :D sietek :D
TörlésSzerintem is Luke anyja,de lehet hogy valaki más..:D Én is imádtam ezt a részt. Siess a kövivel *-* <3
VálaszTörlésÖlel:
xx Cat
Nem tudni :D sietek :)
Törlés