09. rész - Te mocskos...

- Apukaaa ez a szaros akarjuk mondani Luke bezárt minket, hogy segítsünk neki kitakarítani a szobát. Apuka segíts! - rinyáltak.

- Szépen segítsetek Lukenak és elmehettek este a buliba. - mint a kis angyalok úgy kezdtek el nekem segíteni, kitakarítani a szobát. Ó szóval akkor a buli a megoldás a problémáimra. Na, megálljatok fostosok lesz ez még így se, hogy ti beszarinak fogtok hívni.!

Egy 2 óra múlva csak úgy csillogott minden a két fostos pedig kifáradt. Boldogan nyitottam ki az ajtót majd ők felpattantak és elhúzták a csíkot.

Lementem apuhoz, hogy segítsek neki ebédet főzni, hiszen új vendégünk érkezik. Egyszerűen meg voltam őrülve annyira vártam, hogy Annabella megérkezzen vagyis, hogy elmehessek végre érte.

Mikor végre mindennel készen voltam kocsiba pattanva elindultam Michaelhez. Tenyerem izzadt a kormányt meg annyira szorítottam, hogy ujjbegyeim elfehéredtek. Lefékeztem a lámpánál, mert éppen akkor váltott pirosra. Megtöröltem izzadt tenyeremet a nadrágomban és újra elindultam. Ahogy a ház elé értem leállítva a motort berohantam a garázsba, amikor is nem várt "jelenetre" léptem be. Annabella éppen Michaelt ölelgette! Hallottam legbelülről, hogy szívem apró darabokra törik szét, amit már az isten se tud összeragasztani. Mintha gyomromban kést szúrtak, émelyegni kezdett a gyomrom. Muszáj, volt megkapaszkodnom a garázsajtóba nehogy összeessek.

- Luke - szaladt oda hozzám Anna. - Minden rendben van veled? - hangja egyre kezdett távolodni, de ő maga nem. Mi történik velem?

Pár perc – talán - után felébredtem sajgó fejjel. Michael visszanyomott az ágyra miszerint nem szabadna most felkelnem.

- Mégis mi a fene történt velem? - kérdeztem halkan, mert torkom száraz volt, mint egy sivatag. Nyelni is alig tudtam, ha sikerült, akkor meg olyan volt mintha homokot nyelnék vagy éppen csiszoló papírt ennék.

- Nem ettél napok óta igaz? - kaptam a szemrehányást Annabelltől. - Miért? Tudod te, hogy hogyan megijesztettél? Attól féltem, hogy elveszítem a legjobb barátomat!

Próbáltam kinyögni, hogy nem baj, de bealudtam.

*Annabella szemszöge*

Félve néztem hátam mögé és megláttam Michael megnyugtató pillantását. Annyira kedves velem, hogy befogadott. De most Luke betegségére fordítom a figyelmemet. Kértem a plüssoroszlános sráctól olyan ételt, amit Luke szeret biztos, hogy azt megeszi hozzá vizet és vártunk, hogy felébredjen. Fejét ölembe vettem és simogattam arcát.

Közben megérkezett Luke apukája.

- Kicsi fiam. - rohant oda hozzá - Mi történt vele?

- Napok óta nem evett. Most azt várjuk, hogy magától felébredjen és hogy egyen. De kérdés az, hogy miért nem evett?

- Tegnap egész nap a szobádon dolgozott, hogy minden tökéletesen tiszta és szép legyen és én közben észre sem vettem, hogy nem evett. Ez az én hibám. Egy rendes apa odafigyel a gyerekére, hogy eszik-e rendesen.

Michael oda ment hozzá és átölelte ekkor Luke lassan rebegtetni kezdte szempilláját. Hátulról a hátánál megtámasztottam és segítettem neki felülni. Oda adtam neki kedvenc ételét.

- Köszönöm, de tudok magam is enni. - szólt rám. Kicsikét szíven ütött, ahogy beszélt hozzám, de próbáltam nem magamra venni a dolgot.

- Luke te meg hogy beszélsz vele? - szidta le apja Luke-ot. Szerettem volna most nem itt lenni egy újabb veszekedésnek a szemtanúja lenni. Eleget láttam már az életben ahhoz, hogy tudjam, mikor kell elhagyni a helyszínt vagy, hogy beleszóljak-e vagy sem. Felálltam, de ekkor Luke megfogta a kezemet és visszahúzott magához.

- Sajnálom, ahogy az előbb beszéltem veled, de nem voltam tisztában a dolgokkal. Sajnálom rettenetesen.! - szemei elkezdtek csillogni a könnyeitől. Félve megsimogattam arcát, hogy ne sírjon, de ezzel csak rátettem egy lapátra, mert eltörött nála a mécses és patakban kezdtek folyni a könnyei.

- Luke ha te sírsz én is fogok! - mondtam miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Tarkómhoz nyúlt finoman simogatta bőrömet és lehúzott magához. Ajkain csak pár centiméterre voltak egymástól, de őt nem ez érdekelte inkább szemeimet nézte.

- Gyönyörű szép szemed van, ugye tudod?

- Luke te félre beszélsz a gyógyszertől.. - mondtam kissé zavartan.

- Nem vett be gyógyszert! - vigyorgott Michael.

- Hallottad te is. Nincsen bennem bogyó. Csak a színtiszta igazat mondom/mondtam. - majd még jobban lehúzott és ajkaim szélére adott egy lágy csókot.

Ha lehet ezt mondani teljesen lefagytam. Nem vettem levegőt és csak Luke szemeire bámultam totál vörös fejjel. Michael tapsolni és "uu"-zni kezdett, míg Andrew - végre! Eszembe jutott a neve - csak mosolygott boldogan, de ekkor azonban valaki kivágta az ajtót és hajamnál fogva elhúzott Luketól. Kapálózni kezdtem és sírni, na meg persze könyörögni, hogy engedjen el.

- Te mocskos büdös csöves! Szállj le róla megértetted te rühes!!

Sziasztok :)
Itt az kilencedik rész. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UI:. NAGYON DE NAGYON sajnálom, hogy eddig nem volt rész de nyaraltam *---*.
Remélem az olvasóim megmaradtak ha nem akkor így jártam mert eddig nem hoztam a részt.
Remélem többet nem fogok ennyit késni egyetlen egy résszel sem. ű
Még egyszer BOCSÁNAT!
Becca Jasmine xx