2014. december 24., szerda

Karácsonyi külön kiadás - Annabella élete

Mint tudjatok Annabella vagyok fiatal vagyok de anya.. És gondolom szeretnetek tudni az életem múltbeli részét. Ugye nem emlékszem a nagyon kicsi koromra csak azokra amiket anyukám részletesen elmondott.

*Visszaemlékezés* Anya kezet fogva kicsi lábammal lépkedtem után egyik kezemmel az o kezet fogva másikkal apa hatalmas tenyere védte meg aprócska kezecskémet. Éppen a közeli parkba mentünk annak érdekében, hogy új barátokra leljek. Sok kis apró gyerek, mint én ott játszadoztak miközben a szülők féltő tekintetei figyelték őket. Hatalmas gomb szemekkel néztem anyura majd apura a hirtelen zaj miatt és lefele fordult a szám. Megijedtem nagyon. Sírásnak kezdtem, erre egy gyerek felfigyelt és mellém topogott. Megfogta a kezemet amit még nemrég apu fogott. Húzott maga után amennyire csak tudott. Mikor ránéztem egy szőkés barna kék szemű fiú volt az. Kicsit rockeres stílus. Igazából azt hiszem akkor meg is tetszett. Visszapillantottam anyuékra akik egymást hátulról átölelve mosolyogva integettek nekem majd visszafordultam a fiú fele. Olyan kicsike mint én vagyok.Majd még egyszer csupán óvatosságból hátranéztem. Apu és anyu és egy fiatal karcsú nővel beszélgettek. Igazán szép volt. 
 -Luke vagyok. - állt meg a fiú. 
- Annabella.- mondtam én is csupán udvariasságból. 
- Miért húztál el a szüleimtől? - kérdeztem kíváncsian míg lehuppantam a homokozóba 
- Mert láttam hogy sírsz. És itt mindenki mosolyog csak te nem és ezt rossz volt látni - nézett rám azokkal a kék szemekkel. Elkezdtünk játszani a homokozóban. Megengedte a fiú hogy azt játszunk amit szerettem volna. Én voltam az anyuka ő meg a férjem. És a homokból készítettünk "sutit"
- Csináltam neked sutit - mosolyogtam rá aranyosan és kislányosan. 
-Oh köszönöm kedvesem. - vette el a kezemből a homok darabot ami sütinek volt kinevezve. 
- Hogy ízlik?- néztem rá. 
- Fenséges. Te csinálod a legjobb sütit a világon. - ült hozzám közelebb.- A legjobb feleség a földön. - adott puszit az arcomra. Abban a pillanatban elpirultam és összehúztam magam.
Sose puszilt meg engem senki kivéve a szüleim és a nagyi aki nyálas puszit hagyott az arcomon amit azonnal le is töröltem amint elfordult.
- Te meg a legjobb férj - pirulva néztem rá amikor odajöttek hozzánk anyuék miszerint mennem kell. Szomorúan néztem Lukera majd integettem neki és apa ölébe véve engem mentünk el. Amint kiértünk a játszótérről elsírtam magam hangosan. - Kicsikém most meg miért sírsz? - nézett rám anya aggódó tekintettel. - A férjem - sírtam hangosan. - Elhagytam a férjemet.
Mindketten egyszerre álltak meg és fura kérdő tekintettel néztek rám. Anya sóhajtott egyet majd megszólalt. 
- Ha gondolod holnap átjöhet Luke. - mondta. 
- Tényleg? - töröltem meg könnyes szememet. 
- Hát persze. Elhozza az anyukája! - mondta apa. Szipogtam még párat majd megnyugodtam, hogy holnap ismét játszhatok a férjemmel, Luke-al.

1 évvel később pedig megtörtént amire nem számítottam. Anyuék összevesztek mert apuval egy néni volt az ágyban. Én csak keservesen sírtam és fulladoztam mert éppen egy kis kergetésből jöttem haza anyuval.
Anyu nekitámadt a nőnek. Mikor megláttam ki az kiszaladtam. Zokogtam , befutottam a szobámba és a sarokba ültem. Résre volt kinyitva az ajtó éppen láttam mindent. Anya megütötte a nőt, apa próbálta lefogni. Luke anyja kacagva ütötte meg anyámat. Kiszaladtam mert nem hagytam. Beleharaptam Luke anyjának a lábába, abban a pillanatban felordított. Lábával arrébb lökött erősen és onnantól fogva nem tudom mi történt. Minden kiesett az emlékezetemből. Azok után nem találkoztam Luke-al soha többé.

Viszont, hogy hogyan kerültem én az utcára? Ez is egy külön történet ha akarjátok elmondhatom nektek.

Mint ugye tudjátok valaki azért lesz hajléktalan mert eladósodott vagy éppen kocsmába játszottal el a pénzét vagy egyéb ilyen dolgok. De én nem. Aznap este anyu és apu végigveszekedtek. Már amikor újra eszméletemhez kerültem. Anya bejött lefektetett aludni. Hideg dolgot éreztem mikor felkeltem. Egy sötét helyen volt. Egy kupac szemét között voltam. Kisétáltam a helyről a világosra és ismeretlen helyen találtam magam. Nyüzsgött a sok ember és senki se vett észre. Elindultam hátha ismerős helyre tévedek. De senki nem volt ismerős. Teljesen megrémülve járkáltam az utcát és pityeregtem. Mindenki csak elment mellettem és én csak sírtam amikor azonban egy bácsi megállt és leguggolt hozzám. 
- Hát te kicsi csöppségem? - nézett szemembe és elővett egy zsebkendőt és letörölte szememről a könnycseppeket amik patakokban folytak végig arcomon. 
- Nem tudom.. egy szemét kupacon keltem fel. És anyukám nem volt ott - sírtam el újra magam. 
- Mi a neved? Hátha megtaláljuk az anyukádat vagy az apukádat. 
- Annabella Roon vagyok - mondtam alig hallhatóan és sírva.
-Rendben. Most bemegyünk a rendőrségre és bejelentjük. - felelte. Felegyenesedett és megfogta a kezemet és elindultunk. Sétáltunk majd megérkeztünk a rendőr őrsre.
-Jó napot. Ez a kislány az utcán ébredt a szülei nélkül. - mondta a férfi.
- Ne haragudjon de nagyon sok ügyünk van és holmi elhagyott kölyök ezek mellett lényegtelen. Nem tudunk foglalkozni az ügyel. - felelte kifejezően a úr.
- Ez felháborító - csapott a bácsi egy hatalmasat az asztalra amitől megijedtem. Nem kellett sok megfogott a bácsi és ölébe véve elvitt.
Ezután a dolog után a bácsi elvitt hozzájuk. Évekig ott éltem majd hirtelen azt mondták el kell költöznünk ki az utcára. Eladósodtak mert nem kapták meg az elegendő fizetést. Egy sikátorban kötöttünk ki. Hideg éjszakák voltak mivel tél közepe volt. Három nappal karácsony előtt voltunk. Néhány doboz ruhánk volt és pár kacat. Hárman összebújva kuporogtunk a sikátor végében. Nagyon fáztam. Alig volt pénzünk.

 *visszaemlékezés vége*
Most már tudhatjátok, hogy hogyan jutottam el idáig aholo most vagyok. Boldog Karácsonyt mindenkinek

Annabella Roon xx


Sziasztok. Először is NAGYON DE NAGYON DE NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM INEZ BARÁTOSNÉMNAK, HOGY SEGÍTETT EZT A RÉSZT ÖSSZEHOZNI. Ő VOLT AZ AKI A LEGTÖBBET ÍRTA EBBEN A RÉSZBEN ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK NEKI! 
MÁSODSZOR PEDIG NAGYON KELLEMES KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKTEK DRÁGA OLVASÓIM!
Kommenteket bármilyet várok :) 
Sziasztok :)

2 megjegyzés:

  1. Én most sírok. Ez annyira aranyos volt. Kérlek ne hagyd abba az írást. Nagyon jól csinálod.
    Ölel, Adri^^

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szivesen dragam❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés