2014. október 5., vasárnap

ÉVADZÁRÓ / 15. rész

*Annabell szemszöge*
Luke kiverte az egyik hapsi kezéből az üveget, de akkor a másik fejbe verte az üvegével. Luke a földre rogyott. Egyből elfutottak én pedig lesokkolva néztem Lukera. Szememet újra ellepte a könny és leguggoltam mellé.
- Luke... Kérlek .. - fejéből elkezdett a vér folyni és halálsápadttá váltam. Utáltam a vér látványát.
- SEGÍTSÉG! - kiabáltam zokogva. 
- Mit csináltál VELE TE RINGYÓ? Megmondtam, hogy hagyd békén a fiamat!
- NEM! Maga hagyta ott csak úgy! Én vagyok most itt vele! De inkább hívjon mentőt az isten szerelmére! - vettem Luke fejét ölembe és finoman simogattam arcát és szólítgattam sírva. Megremegett szempillája. Ezek szerint hall engem.
- Ne mozogj. Mindjárt jönnek a mentők. Kérlek, tarts ki. - közben rálestem Lizre aki éppen idegesen fogva telefonját telefonált.
Addig nyugtatgattam és beszéltem Lukehoz amíg ki nem értek a mentősök. Amint berakták Luke-ot a kocsiba azonnal szálltam fel én is és persze az anyja is.
- Elnézést, de csak egy hozzátartozó jöhet. - szólalt meg a mentős. Ezzel a mondattal Liz kilökött a kocsiból és a vizes aszfalton kötöttem ki.
- Hölgyem! - szólt rá ismét a mentős.
- MENJÜNK MÁR! - kiabált Liz.
- De nem hagyhatjuk ...
- Azt mondtam tűnés a kórházba! - rántotta elő a dühös anya a kést. A mentős megijedve beletaposott a gázba és elhajtottak.
Felálltam és sajgó lábakkal futni kezdtem a kórház felé. Nem érdekelt, hogy mi vérzik rajtam vagy mi nem vérzik. Egy dolgot tudok Liz veszélyes.
- Héé Annabell hova sietsz? - kapta el valaki a kezemet. Szembe fordultam vele közben próbáltam kihúzni karomat marka szorításából.
- A.. Ashton? - dadogtam. - Gyere Luke kórházban van és Liz késsel fenyegeti. - ziláltam, de még mindig nem engedte el karomat.
- Jól tudom.. - mosolyodott el féloldalasan. - Nem kell a kis szerelmed iránt aggódnod. - simogatta meg arcomat.
- Mi? Ashton engedj el! - kiabáltam, de ő csak megpofozott.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd Luke életét! Megértetted? - nézett rám, de szemében még sem ezt láttam.. nem ezt, hogy így tudna viselkedni.
- A faszt fogok neked engedelmeskedni! - köptem szemébe és amennyire csak tudtam olyan erővel rúgtam középsőn. Összerogyott kezemet így elengedve és elfutottam. Szememet marták a könnyek.
Egy kisebb maraton futás után elértem a kórházba.
- Elnézést.. - mentem oda a nővérpulthoz. - Melyik kórteremben találom meg Luke Robert Hemmings-t? - ziláltam kezemet szívemre téve.
- A 15-ben. De most az édesanyja van bent. Viszont ön már nem tud bemenni, mert vége a látogatási időnek. Holnap 9-re jöhet. - nézett rám a nővér. Remek.. Muszáj bemennem. Nem fogom hagyni, hogy bántsák Luke-ot.
- Bocsánat. Lehet még egy ké..
- Annabell! - hallottam meg nevemet. Hátrafordulva találkozott tekintetünk.
- Michael.. - szemem újra könnybe lábadt és hozzá futottam. Szorosan magához ölelt és itt eltört nálam a mécses. Zokogtam, ahogy eddig még soha.
- Nyugodj meg. Minden rendben lesz vele. - simogatta megnyugtatóan a hátamat. - Holnap be fogunk jönni. Megígérem, de most gyere. Menjünk haza. 
- De nem akarok haza menni... nekem nincsen olyan, hogy haza. Nem volt és nem is lesz. - törtem ki. 
- Pihennie kell - jött oda hozzám Liz undorodva. 
- Látod! Menjünk. - persze majd én elmegyek pont ezzel a boszorkánnyal... meg még mit nem. Vagy talán Ó igen! 
Illedelmesen mentem utánuk, de haza mentem - mármint a sikátorba - és egy darabig ott is maradtam majd visszamentem a kórházba. Nem tudtam egyáltalán, hogy melyik teremben van így felmásztam nagyon nehezen az ereszcsatornán. Lábaim remegtek annyira fájt. Lassan már a harmincadik ablakon lestem be, amikor megtaláltam Luke szobáját. Édesen aludt, mint egy angyal. Hajából egy tincs szemébe lógott és szuszogott. Be volt zárva az ablak így próbáltam valahogy kinyitni. Már az utolsó próbálkozásomat tettem, amikor az ablak hirtelen felcsúszott és berántott valaki. Zilálva a rémülettől néztem segítőm szemébe. 
- Szerintem használhattad volna az ajtót is. - nézett rám a megmentőm.
- De akkor Liz ha észrevesz.. - motyogtam. 
- Anya kint van és rám vár, hogy menjünk. - mondta Luke testvére. - Van két perced, hogy tudj vele beszélni, mert jön be anya. 
- Köszönöm. - pillantottam rá hálásan.
Megvártam, míg kimegy a mosdóba, hogy egy kicsit tényleg Luke-al lehessek. Rengeteg cső lógott ki belőle és hófehér testét a takaró takarta. Lélegeztetőgéppel kapta a levegőt. Teste mintha csak egy darab rongy lenne úgy feküdt az ágyban. A gép egyenletesen csipogott, ami jelezte a szívverését. Keze hanyagul feküdt mellette. Arca szintén hófehér volt ajkai pedig kiszáradtak. Cipőm halkan nyikorgott minden egyes lépésemnél, amit megtettem. Igazából az a terem amiben Luke volt szép volt. Vagyis nem az, hogy szép hanem, hogy tényleg barátságos valamennyire. Óvatosan fölé hajolva megpusziltam ajkát és kezemet arcára tettem. Mikor utoljára láttam Luke-ot vérzett a feje, de ahol van a sebhelye ott most nincs haja. Biztos ki fog ettől akadni, de legalább életben maradt. Nem is tudom mi történt volna ha Liz nincs ott. 
- De miért volt ott? - hallottam meg mögülem a Jack hangját. Ezek szerint lejárt a két perc. 
- Mi miért volt ott? - fordultam meg. 
- Ugyan Annabella Roon. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy csak úgy magára hagyom anyámat miután láttam mit tett veled? Elkezdtem utána osonni.. - arcán látni lehetett, hogy fáj neki az egész dolog, amit az anyjával művel.
- Ashton se az, akinek mutatja magát. - mondtam miközben nagyot nyeltem. Jó régen nem ittam egy cseppet sem. 
- Sima víz idd csak meg. - elbizonytalanodtam. Szabad bíznom benne egyáltalán vagy mi is a helyzet? - Na, gyerünk. Tényleg én csak segíteni akarok nektek, hogy végre ez a fasz boldog lehessen.
- Miért hívod így Luke-ot? - vettem át tőle remegő kezekkel a poharat és lassan kortyonként ittam belőle. A folyadék mintha csak egy áramütést mérne a testemre és töltene meg energiával. 
- Testvérek vagyunk, kérlek. Ő meg szarházinak hív tehát kvittek vagyunk egymással és Ben-nel is. És igen tudom, hogy Ashton milyen, de emiatt nem szabad hibáztatni. Azt se fogja holnapra tudni, hogy veled mit csinált. - mikor végzett a mondatával kidülledt szemekkel néztem rá.
- Honnan tudod, hogy mi volt? Nem úgy volt, hogy anyukádat követed? Engem kérlek, ne kövess többet jó? - az ajtóra pillantottam és láttam, hogy egy női alak lenyomva a kilincset. Gyorsan a földre vetettem magamat és Luke ágya alá bújtam.
- Jack gyere, menjünk haza. Nem fog tudni bejönni senki mivel figyelik az ajtót, hogy az a kis csitri ne jöhessen be. - hallottam Liz hangját.
- Nem csitri csak te neked soha senki nem tetszik csak az a bolond lány az a Viktoria vagy ki az! - mondta erőteljesen Jack.
 - Vivian a neve és tökéletesen illik Lukehoz. De most menjünk, van egy két dolgom. - ezek után már csak a cipő kopogását hallottam, és ahogy becsukódik az ajtó. Vártam azért a biztonság kedvéért pár percet majd lassan előmásztam. Leporoltam magamról a koszt, ami lent a földön hozzám tapadt. Luke mellé álltam és néztem, ahogy alszik. Olyan varázslatos volt mintha csak így lenne boldog őszintén. Megfogtam kezét és összefűztem ujjainkat majd odahúztam magamnak a széket és leültem.
Már éppen elaludtam volna, amikor megmozdultak Luke ujjai. Felriadtam és ránézetem. Szemei nyitva voltak, de fáradt volt. Elsírtam magam mire ő csak egy halvány mosolyt eresztett arcára és amennyi ereje még volt megsimogatta ujjával kezemet. 
Csak néztük egymást bár én közben sírtam is. Egyszer csak Luke rémülten pillant mögém, de én csak értetlenül néztem rá, de mire megértettem volna mit is akar monda valaki egy kis benzinnel meglocsolt anyagot szorított orromhoz és számhoz másik kezével pedig lefogott. Rángatózni kezdtem, de nem kaptam levegőt így a benzines anyagtól elájultam..


Sziasztok! :)
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyi ideig nem hoztam részt de ihletem nem volt és mivel jön a kis érettségi így tanulnom kell. Így szörnyen sajnálom, hogy elhanyagoltalak mind titeket és mind a blogomat. Még egyszer nagyon sajnálom.
Amint látjátok új kinézetet kapott a blog ezt nagyon szépen köszönöm a barátnőmnek, Emily Rose-nak! :) ♥
És igen! Eljött az ÉVADZÁRÓ rész! Remélem elnyerte tetszéseteket és tényleg magával ragadott mindannyitokat a történet, és hogy mi lesz Annabella és Luke sorsa. 
Ha tetszett és szeretnél, még több információt tudni lépj be a csoportba (Kattints ide) és iratkozz fel a blogra :) Ha meg igazán tetszik kommentelj :)
Mint mindig most is fogadoma kritikákat ÉPÍTŐ JELLEGŰEKET!
Nagyon szépen köszönöm, hogy velem töltöttétek az első évadot, na meg persze Annabellával és Luke-al!
Legyetek továbbra is résen, hiszen hamarosan ÚJ RÉSZ ÚJ ÉVAD és ÚJ ÉLET VÁR VALAKIRE!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A +10.000 megtekintést a blogomon!
Sziasztok :)

Becca Jasmine xx

6 megjegyzés:

  1. Kedves Becca!
    Hihetetlen hogy máris vége.
    Még most kezdted de már itt tartassz. Ezzel a készségeddel akár író is lehetne belőled. Komolyan.
    A történetről. Nekem nagyon tetszik az hogy nem egy sablonos fanfiction. A főszeplőlány nem egy unalmas szép, kedves, szőke, gazdag lány, hanem, bocsánat a kifejezésért, csöves. A történetbeli szereplők sem mindennapi emberek, hisz nem mindenki anyja egy khm...gyilkos. Nekem egy dolog nem tetszik benne: Emiy-ről az első két rész után egy szó sincs. Pedig gyakorlatilag miatta ismerte meg Luke Bellát.
    Ha megfogadod ezt a tanácsot akkor tökéletes történet tulajdonosa lehetsz.
    Már várom a következő évadot.
    Ölel, Adri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Nagyon szépen köszönöm. Megfogadom a tanácsot :)

      Törlés
  2. Szia:) nagyon tetszett ez a rész is és el sem hiszem, hogy már vége az első évadnak.
    Ash te miért vagy ilyen??? És Liz...fuuuu, de utálom!!
    Nagyon tetszik a történet, mert nem egy hagyományos sztori és nagyon tetszik!!:))
    Nagyon várom a folytatást!! :D

    VálaszTörlés
  3. Mi? Hát ezt nem hiszem el! Miéért? miért igy lett végee ajjj :( <3
    Imádom ezt a blogot, nagyon jol irsz <3

    VálaszTörlés