*Annabell szemszöge*
Luke kiverte az egyik hapsi kezéből az
üveget, de akkor a másik fejbe verte az üvegével. Luke a földre rogyott. Egyből
elfutottak én pedig lesokkolva néztem Lukera. Szememet újra ellepte a könny és
leguggoltam mellé.
- Luke... Kérlek .. - fejéből elkezdett a
vér folyni és halálsápadttá váltam. Utáltam a vér látványát.
- SEGÍTSÉG! - kiabáltam zokogva.
- Mit csináltál VELE TE RINGYÓ?
Megmondtam, hogy hagyd békén a fiamat!
- NEM! Maga hagyta ott csak úgy! Én vagyok
most itt vele! De inkább hívjon mentőt az isten szerelmére! - vettem Luke fejét
ölembe és finoman simogattam arcát és szólítgattam sírva. Megremegett
szempillája. Ezek szerint hall engem.
- Ne mozogj. Mindjárt jönnek a mentők. Kérlek,
tarts ki. - közben rálestem Lizre aki éppen idegesen fogva telefonját
telefonált.
Addig nyugtatgattam és beszéltem Lukehoz
amíg ki nem értek a mentősök. Amint berakták Luke-ot a kocsiba azonnal
szálltam fel én is és persze az anyja is.
- Elnézést, de csak egy hozzátartozó
jöhet. - szólalt meg a mentős. Ezzel a mondattal Liz kilökött a kocsiból és a
vizes aszfalton kötöttem ki.
- Hölgyem! - szólt rá ismét a mentős.
- MENJÜNK MÁR! - kiabált Liz.
- De nem hagyhatjuk ...
- Azt mondtam tűnés a kórházba! - rántotta
elő a dühös anya a kést. A mentős megijedve beletaposott a gázba és
elhajtottak.
Felálltam és sajgó lábakkal futni kezdtem
a kórház felé. Nem érdekelt, hogy mi vérzik rajtam vagy mi nem vérzik. Egy
dolgot tudok Liz veszélyes.
- Héé Annabell hova sietsz? - kapta el
valaki a kezemet. Szembe fordultam vele közben próbáltam kihúzni karomat marka
szorításából.
- A.. Ashton? - dadogtam. - Gyere Luke
kórházban van és Liz késsel fenyegeti. - ziláltam, de még mindig nem engedte el
karomat.
- Jól tudom.. - mosolyodott el
féloldalasan. - Nem kell a kis szerelmed iránt aggódnod. - simogatta meg
arcomat.
- Mi? Ashton engedj el! - kiabáltam, de ő
csak megpofozott.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd Luke
életét! Megértetted? - nézett rám, de szemében még sem ezt láttam.. nem ezt,
hogy így tudna viselkedni.
- A faszt fogok neked engedelmeskedni! -
köptem szemébe és amennyire csak tudtam olyan erővel rúgtam középsőn.
Összerogyott kezemet így elengedve és elfutottam. Szememet marták a könnyek.
Egy kisebb maraton futás után elértem a
kórházba.
- Elnézést.. - mentem oda a nővérpulthoz.
- Melyik kórteremben találom meg Luke Robert Hemmings-t? - ziláltam kezemet
szívemre téve.
- A 15-ben. De most az édesanyja van bent.
Viszont ön már nem tud bemenni, mert vége a látogatási időnek. Holnap 9-re
jöhet. - nézett rám a nővér. Remek.. Muszáj bemennem. Nem fogom hagyni, hogy
bántsák Luke-ot.
- Bocsánat. Lehet még egy ké..
- Annabell! - hallottam meg nevemet.
Hátrafordulva találkozott tekintetünk.
- Michael.. - szemem újra könnybe lábadt
és hozzá futottam. Szorosan magához ölelt és itt eltört nálam a mécses. Zokogtam,
ahogy eddig még soha.
- Nyugodj meg. Minden rendben lesz vele. -
simogatta megnyugtatóan a hátamat. - Holnap be fogunk jönni. Megígérem, de most
gyere. Menjünk haza.
- De nem akarok haza menni... nekem
nincsen olyan, hogy haza. Nem volt és nem is lesz. - törtem ki.
- Pihennie kell - jött oda hozzám Liz
undorodva.
- Látod! Menjünk. - persze majd én
elmegyek pont ezzel a boszorkánnyal... meg még mit nem. Vagy talán Ó
igen!
Illedelmesen mentem utánuk, de haza mentem
- mármint a sikátorba - és egy darabig ott is maradtam majd visszamentem a
kórházba. Nem tudtam egyáltalán, hogy melyik teremben van így felmásztam nagyon
nehezen az ereszcsatornán. Lábaim remegtek annyira fájt. Lassan már a
harmincadik ablakon lestem be, amikor megtaláltam Luke szobáját. Édesen aludt,
mint egy angyal. Hajából egy tincs szemébe lógott és szuszogott. Be volt zárva
az ablak így próbáltam valahogy kinyitni. Már az utolsó próbálkozásomat tettem,
amikor az ablak hirtelen felcsúszott és berántott valaki. Zilálva a rémülettől
néztem segítőm szemébe.
- Szerintem használhattad volna az ajtót
is. - nézett rám a megmentőm.
- De akkor Liz ha észrevesz.. -
motyogtam.
- Anya kint van és rám vár, hogy menjünk.
- mondta Luke testvére. - Van két perced, hogy tudj vele beszélni, mert jön be
anya.
- Köszönöm. - pillantottam rá hálásan.
Megvártam, míg kimegy a mosdóba, hogy egy
kicsit tényleg Luke-al lehessek. Rengeteg cső lógott ki belőle és hófehér
testét a takaró takarta. Lélegeztetőgéppel kapta a levegőt. Teste mintha csak
egy darab rongy lenne úgy feküdt az ágyban. A gép egyenletesen csipogott, ami
jelezte a szívverését. Keze hanyagul feküdt mellette. Arca szintén hófehér volt
ajkai pedig kiszáradtak. Cipőm halkan nyikorgott minden egyes lépésemnél, amit
megtettem. Igazából az a terem amiben Luke volt szép volt. Vagyis nem az, hogy
szép hanem, hogy tényleg barátságos valamennyire. Óvatosan fölé hajolva
megpusziltam ajkát és kezemet arcára tettem. Mikor utoljára láttam Luke-ot
vérzett a feje, de ahol van a sebhelye ott most nincs haja. Biztos ki fog ettől
akadni, de legalább életben maradt. Nem is tudom mi történt volna ha Liz nincs
ott.
- De miért volt ott? - hallottam meg
mögülem a Jack hangját. Ezek szerint lejárt a két perc.
- Mi miért volt ott? - fordultam
meg.
- Ugyan Annabella Roon. Ugye nem gondoltad
komolyan, hogy csak úgy magára hagyom anyámat miután láttam mit tett veled?
Elkezdtem utána osonni.. - arcán látni lehetett, hogy fáj neki az egész dolog,
amit az anyjával művel.
- Ashton se az, akinek mutatja magát. -
mondtam miközben nagyot nyeltem. Jó régen nem ittam egy cseppet sem.
- Sima víz idd csak meg. -
elbizonytalanodtam. Szabad bíznom benne egyáltalán vagy mi is a helyzet? - Na,
gyerünk. Tényleg én csak segíteni akarok nektek, hogy végre ez a fasz boldog
lehessen.
- Miért hívod így Luke-ot? - vettem át
tőle remegő kezekkel a poharat és lassan kortyonként ittam belőle. A folyadék
mintha csak egy áramütést mérne a testemre és töltene meg energiával.
- Testvérek vagyunk, kérlek. Ő meg
szarházinak hív tehát kvittek vagyunk egymással és Ben-nel is. És igen tudom,
hogy Ashton milyen, de emiatt nem szabad hibáztatni. Azt se fogja holnapra
tudni, hogy veled mit csinált. - mikor végzett a mondatával kidülledt szemekkel
néztem rá.
- Honnan tudod, hogy mi volt? Nem úgy
volt, hogy anyukádat követed? Engem kérlek, ne kövess többet jó? - az ajtóra
pillantottam és láttam, hogy egy női alak lenyomva a kilincset. Gyorsan a
földre vetettem magamat és Luke ágya alá bújtam.
- Jack gyere, menjünk haza. Nem fog tudni
bejönni senki mivel figyelik az ajtót, hogy az a kis csitri ne jöhessen be. -
hallottam Liz hangját.
- Nem csitri csak te neked soha senki nem
tetszik csak az a bolond lány az a Viktoria vagy ki az! - mondta erőteljesen
Jack.
- Vivian a neve és tökéletesen illik
Lukehoz. De most menjünk, van egy két dolgom. - ezek után már csak a cipő
kopogását hallottam, és ahogy becsukódik az ajtó. Vártam azért a biztonság
kedvéért pár percet majd lassan előmásztam. Leporoltam magamról a koszt, ami
lent a földön hozzám tapadt. Luke mellé álltam és néztem, ahogy alszik. Olyan
varázslatos volt mintha csak így lenne boldog őszintén. Megfogtam kezét és
összefűztem ujjainkat majd odahúztam magamnak a széket és leültem.
Már éppen elaludtam volna, amikor
megmozdultak Luke ujjai. Felriadtam és ránézetem. Szemei nyitva voltak, de
fáradt volt. Elsírtam magam mire ő csak egy halvány mosolyt eresztett arcára és
amennyi ereje még volt megsimogatta ujjával kezemet.
Csak néztük egymást bár én közben sírtam
is. Egyszer csak Luke rémülten pillant mögém, de én csak értetlenül néztem rá,
de mire megértettem volna mit is akar monda valaki egy kis benzinnel meglocsolt
anyagot szorított orromhoz és számhoz másik kezével pedig lefogott. Rángatózni kezdtem,
de nem kaptam levegőt így a benzines anyagtól elájultam..
Sziasztok! :)
Először is szeretnék bocsánatot kérni,
hogy ennyi ideig nem hoztam részt de ihletem nem volt és mivel jön a kis
érettségi így tanulnom kell. Így szörnyen sajnálom, hogy elhanyagoltalak mind
titeket és mind a blogomat. Még egyszer nagyon sajnálom.
Amint látjátok új kinézetet kapott a blog
ezt nagyon szépen köszönöm a barátnőmnek, Emily Rose-nak! :) ♥
És igen! Eljött az ÉVADZÁRÓ rész! Remélem
elnyerte tetszéseteket és tényleg magával ragadott mindannyitokat a történet,
és hogy mi lesz Annabella és Luke sorsa.
Ha tetszett és szeretnél, még több
információt tudni lépj be a csoportba (Kattints ide) és iratkozz fel a blogra
:) Ha meg igazán tetszik kommentelj :)
Mint mindig most is fogadoma kritikákat
ÉPÍTŐ JELLEGŰEKET!
Nagyon szépen köszönöm, hogy velem
töltöttétek az első évadot, na meg persze Annabellával és Luke-al!
Legyetek továbbra is résen, hiszen
hamarosan ÚJ RÉSZ ÚJ ÉVAD és ÚJ ÉLET VÁR VALAKIRE!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A +10.000 megtekintést a blogomon!
Sziasztok :)
Sziasztok :)
Becca Jasmine xx
Kedves Becca!
VálaszTörlésHihetetlen hogy máris vége.
Még most kezdted de már itt tartassz. Ezzel a készségeddel akár író is lehetne belőled. Komolyan.
A történetről. Nekem nagyon tetszik az hogy nem egy sablonos fanfiction. A főszeplőlány nem egy unalmas szép, kedves, szőke, gazdag lány, hanem, bocsánat a kifejezésért, csöves. A történetbeli szereplők sem mindennapi emberek, hisz nem mindenki anyja egy khm...gyilkos. Nekem egy dolog nem tetszik benne: Emiy-ről az első két rész után egy szó sincs. Pedig gyakorlatilag miatta ismerte meg Luke Bellát.
Ha megfogadod ezt a tanácsot akkor tökéletes történet tulajdonosa lehetsz.
Már várom a következő évadot.
Ölel, Adri :)
Szia :)
TörlésNagyon szépen köszönöm. Megfogadom a tanácsot :)
Szia:) nagyon tetszett ez a rész is és el sem hiszem, hogy már vége az első évadnak.
VálaszTörlésAsh te miért vagy ilyen??? És Liz...fuuuu, de utálom!!
Nagyon tetszik a történet, mert nem egy hagyományos sztori és nagyon tetszik!!:))
Nagyon várom a folytatást!! :D
Szia :)
TörlésNagyon szépen köszönöm :)
Mi? Hát ezt nem hiszem el! Miéért? miért igy lett végee ajjj :( <3
VálaszTörlésImádom ezt a blogot, nagyon jol irsz <3
Köszönöm szépen :)
Törlés