13. rész - Kedves Luke Robert Hemmings!

- Ha ennyire rossz volt akkor nem hoztalak volna ide. Sajnálom. - nyúlt óvatosan az állam alá és felemelte fejemet. Csillogó szemekkel nézett rám ami azt sugallta, hogy ne haragudjak rá.
- Nem haragszom rád Luke. Nem tudnék mivel te csak jót akartál nekem és nem tudtad az életem hátterét. Fölösleges ezért elnézést kérned. - szemeiben csak úgy cikáztam és elvesztem szeme labirintusában. Ekkor már csak annyit vettem észre, hogy valami nedves, puha és meleg tapad ajkamra amitől elállt a lélegzetem. Egy pillanatig a helyemet se semmi mást nem tudtam, nem hogy azt, hogy ki csókol. Sose csókolóztam így azt se tudtam, hogy most mit hogyan kéne csinálnom. De azért megpróbáltam hiszen erre vágytam.
Ajkaim lassan megmozdultak és igaz először még bénácskán mozogtak ajkain de aztán kezébe vette arcomat és ezzel felbátorítva szenvedélyemet vagyis inkább érzelmeimet belesűrítve csókoltam tovább. Hihetetlen érzés volt, magával ragadott az érzés és az, hogy ő volt az aki először életemben megcsókolt.
Nekem óráknak tűntek amíg csókolóztunk olyan csodás volt.
Mikor elváltak ajkaink szemembe nézett azokkal a tökéletesen szép kék szemekkel. Hüvelykujjával megsimogatta arcomat lágyan mosolyogva. Behunytam szemeimet és élveztem minden apró pici tettét.
- Tudod te mennyire vártam már erre? - kérdezte Luke megmosolyogtató dörmögős hangjával de csak megráztam a fejemet.
- Egy ideje hidd el nekem. - fejemet a hang irányába fordítottam és egy vigyorgó Andrew-el találkozott tekintetem. - Neked csinált szo..
- Apa! - vágott közbe a fiú. - Gyere megmutatom a meglepimet. Ezen dolgoztam egy egész álló napot. Remélem tetszeni fog neked. - kezünket újra csak összekulcsolta és maga után húzott. Én csak visszapillantottam az apukára aki mosolyogva mutatta a hüvelykujját, hogy minden oké lesz. Halványan elmosolyodtam és máris eltűntem a lépcsőfordulóban Luke-al.
Megálltunk egy mogyoró barna ajtó előtt.
- Szóval - köhögött egy picit. - Ezen dolgoztam - mondta halkabban és kinyitotta az ajtót.
Szám tátva maradt és szemem bekönnyezett. A falak bézs színben pompáztak és hozzáillő bútorok vidították fel a szobát. Az ágy hatalmas volt és gondolom kényelmes, nem mertem kipróbálni.
- Gyere és próbáld ki - mosolygott és megpaskolta mellettem a helyet, hogy üljek le mellé. Bátortalan léptekkel haladtam felé amikor megbotlottam és eltaknyoltam de Luke sikeresen elkapott és karjaiba zárt. Totál zavarban voltam hiszen sose volt velem ilyen sem ő sem más.
- Va... ohh bocsánat nem akartam semmit sem megzavarni. - dadogta a testvére.
- Ben te mit keresel itt? - lesett Luke a tesójára kérdő tekintettel.
- Csak azt akartam mondani, hogy vacsora.. de ha nektek van más elfoglaltságotok akkor..
- Nem! - vágtam rá egyből teljesen elpirulva. Mire gondolhatott? Lenéztem a földre amikor megpillantottam egy borítékot. Odamentem míg Luke tesójával beszélgetett és elvéve a levelet megnéztem. Luke nevére volt címezve egy fehér boríték de lehetett rajta látni, hogy igencsak fontos lehet.

" Kedves Luke Robert Hemmings!

Örömmel értesítjük, hogy felvételét elfogadtuk a Katona Egyetemre. 

Várjuk sok szeretettel! " 

Elkezdett remegni a kezem és alig kaptam levegőt. Hogy mitől? Azt még én magam se tudom megmondani maximum csak annyit, hogy féltem.
- Mit olvasol Annabell? - lépett oda hozzám Luke. Remegő kezekkel nyújtottam neki a borítékot. Csak annyit hallottam, hogy élesen beszívja fogai között a levegőt és elordítja magát.
- APA! MI A SZAR EZ AZ ÉRTESÍTÉS? - hangja tele volt haraggal, gyűlölettel, keserűséggel és csalódással.
- Miről beszélsz? - jött be Andrew, hogy megnézze mi folyik ide bent. Kötény volt rajta amin látni lehetett a friss paradicsomszószt.
- MILYEN KATONA EGYETEMRE KELL MENNEM? ÉN ILYEN SULIBA NEM JELENTKEZTEM! - rajta is lehetett látni, hogy a harag és a düh úrrá lett testén. Ökölbe szorította egyik kezét a másikkal pedig a papírt gyűrte össze.
- Az nem.. nem neked jött. - próbálta kikapni a levelet fia kezéből de Luke gyorsabban reagálva zsebébe tette.
- ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN LUKE ROBERT HEMMINGS EBBEN A VÁROSBAN! MÉGIS MIT KÉPZELTÉL, HOGY EZT CSAK ÚGY ELSINKÓFÁLOD?
- Nem! De én elakartam neked mondani!
- MIKOR? EGYÁLTALÁN NINCSEN JOGOD AHHOZ, HOGY TE CSAK ÚGY BÁRMILYEN EGYETEMRE ELKÜLDJ! A PAP NEVELDÉBE NEM AKARSZ ELKÜLDENI? - csak néztem a vitát. Nem akartam bele folyni hiszen nem az én dolgom, de Lukenak igaza van. Az apukája tényleg nem teheti ezt meg csak így.Ekkor Luke megfogta kezemet és maga után húzva elmentünk a lakásból.
Sebes léptekkel haladtunk pontosabban ő én pedig utána loholtam majd a parknál hirtelen megállt én meg bele ütköztem a hátába.
- Jól vagy? - fordult hátra könnyes szemekkel. Én csak bólintottam és félénken és persze bátortalanul megfogtam kezét de ő kirántotta. Hátra léptem pár lépést és lehajtottam fejemet.
- Kérlek menj el! - hallottam meg halk hangját.
- De én nem..
- Azt mondtam hogy menj el kérlek. - mondta még higgadtan.
- Luke. Szeretnék..
- AZT ISTEN ÁLDJON MEG! HÚZZÁL MÁR EL INNEN! - kiabálta ökölbe szorított kezekkel.
Most meg mi ütött belé? Oda mentem hozzá és próbáltam puszit adni neki de ő csak ellökött. Mit vártam? Azt, hogy egy ilyen kedves és aranyos srác szeretni fog engem? A hét vicce ...
- Ha mégis szükséged lenne rám akkor tudod, hogy hol találsz... - nyögtem ki elszorult torokkal.
- Nem foglak... - motyogta és én ezzel a mondatával befejezve eddigi beszélgetésünket elmentem....


SZIASZTOK! ^^
Tudom, hogy később hoztam a részt de amint látjátok design átalakítás volt és suli kezdés is. Mostantól amikor csak tudom akkor fogom hozni a részt és igyekszem vele! Na de!
Itt a tizenharmadik rész. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UI:. ÚRISTEN! 9077 MEGTEKINTÉS A BLOGOM ÉS 66 FELIRATKOZÓ! ÁLMOMBAN NEM GONDOLTAM! NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! NÉLKÜLETEK NEM LENNÉK ITT AHOL MOST VAGYOK! ♥♥

MEGNYÍLT A MTWCS CSOPORT A FACEBOOK-ON! KATTINTS IDE!