2014. július 3., csütörtök

06. rész - Tetszik

- De mi igenis szeretnénk hallani. Megértők vagyunk például megértettük azt is, hogy Michael egy plüss oroszlánba szerelmes amit 4 évesen kapott. Ha őt megértettük akkor téged is megfogunk és nem kell attól félned, hogy kifogunk közösíteni. Kérlek szépen. - tette kezét vállamra Ashton. 
- De mondom, hogy nem szeretném. Majd esetleg később ha olyan mértékben vagyunk egymással, hogy én ilyeneket elmerhetek nektek mondani. De még akkor is talán.
Ekkor kivágódott az ajtó és egy ázott magas szőkés barna hajú srác állt az ajtóban. Nagyon ismerős volt az alakja és maga a srác de amikor megláttam leesett az állam. Egy nővel jött vissza.
- Annabell visszajöttem valakivel. - mondta Luke és anyja kezét fogta. - Valaki mondani szeretne valamit neked. Ugye anya? 
- Igen.. - nyelt egyet és rám fordította tekintetét - Sajnálom amiket mondtam. Elborult az agyam, hogy egy magadhoz hasonló ember vagyis inkább te találtad meg a gyermeket. Szóval meggondoltam magam. Láthatod Emilyt havonta egyszer.
- Anya. - hördült fel Luke.
- Háromszor. Csak akkor amikor én otthon vagyok és láthatom mit csinálsz. - nézett rám azokkal a "mindjárt elhányom magam, hogy ilyet mondtam" tekintettel.
- Nagyon szépen köszönöm. - lábadt könnybe a szemem. Annyira boldog voltam, hogy azt elmondani nem tudtam.
- Ezt inkább a fiamnak köszönd ő az aki engem erre rávett na meg a férjemnek. - nyelt egyet majd elment. Odaszaladtam Lukehoz és szorosan átöleltem pityeregve. Mélyen beszívtam illatát amitől még jobban sírni kezdtem.

*Luke szemszöge*
~amikor hazament az anyjához~
- Anya miért csináltad ezt? Szegényt úgy sajnálom te meg őt akarod bántani. Pont őt aki megmentette a lányodat mert te ostoba módon elmentél valahova ott hagyva Emilyt. Még jó, hogy én kaptam a pofont és nem ő. Esküszöm, hogy neki több esze van mint neked. Ahelyett, hogy hálás lennél neki megakarod ütni. - kiabáltam annyira mérges voltam.
- Luke te ezt nem értheted meg. Gyűlölöm a hajléktalanokat akár kedvesek és megmentik egy ember életét akár nem. Mondhatsz nekem akármit amit csak akarsz de sose fogom engedni, hogy ez a kis cafka meglátogassa Emilyt. - persze megint jön a szokásos dumájával.
- Ne nézzél már hülyének. Inkább menj és engedd meg neki, hogy láthassuk őt és vele Emilyt is meglátogathassa.! - jött be apa lehiggadva.
- Mi az? Már te is ellenem fordultál? - fordult meg anya és apára vetette tekintetét.
- Hova tűnt az a nő akibe én beleszerettem? Aki annyira kedves volt, hogy nem gyűlölte a hajléktalanokat hanem segített rajtuk? Hova lett? Hiányzik nekem a régi Liz? - apa könnyeivel küszködve vette le tekintetét anyáról. Ott állva hallgattam beszélgetésüket. Egy félóra múlva anya rám nézett.
- Jó. Megengedem, hogy láthassa Emilyt de csakis egyetlen egy feltétellel.
- Mi lenne az? - szemeim megcsillantak és boldog lettem.
- Csak akkor látogathatja meg Emilyt ha én itthon vagyok.
- Köszönöm anya köszönöm - mentem oda hozzá és szorosan átöleltem.

~Miután Liz beszélt Emilyvel~
 Oda jött hozzám és szorosan átölelt. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak de kezeimet hátánál összekulcsoltam és öleltem. Beszívtam illatát. Igen az illatát lehet, hogy hajléktalan de nem büdös. Finom illata van annak ellenére, hogy koszos. Behunyt szemekkel öleltem. Szíve ritmusát éreztem a mellkasomba ami hevesen vert... vagy talán az én szívem ver ilyen hevesen?

Azon kaptam magamat, hogy nem akartam elengedni Annabellát. Többiek csak minket néztek tátott szájjal és mutogatták, hogy engedjem el a lányt. Nehezen de valamiért nem akartam de mégis elengedtem akármennyire nem tetszett a gondolat.
- Nos akkor mikor jössz? - kérdeztem egy kicsikét zavartan de próbáltam leplezni a dolgokat
- Hát anyukád mikor van otthon? - nézett rám egy kicsikét elpirulva amit meg kell mondani nagyon aranyos volt.
- Holnap jöhetsz. Nem lesz úgyse otthon. És még mielőtt szólnál, hogy ellenkezz engem nem érdekel anya. Akkor jössz amikor csak akarsz. Akár otthon van anya akár nem csak én otthon legyek az a lényeg mert akkor ha lebukunk inkább én vigyem el a balhét és ne te. Apa mellettünk áll és szívesen lát téged otthon. - mosolyodtam el. Apuval szép kis szövetséget fogadtunk imádok vele lenni. Anyut is szeretem de most mélységesen haragszom rá.
- De Luke én nem szeretnék ellentmondani anyukád szavának. - ahogy befejezte a mondatot lehajoltam arcához és megpusziltam. - Kérlek bízz bennem és minden rendben lesz. Holnap érted jövök. Skacok veletek meg majd értekezünk. - néztem mindannyiukra és kár volt. Hatalmas kikerekedett szemekkel néztek rám mint a hárman. Elköszöntem majd elmentem de ahogy kiléptem a garázsból egyből jött egy SMS.
"EZ MEG MI VOLT? Ash.."
"Nem tudom... Azt hiszem.. vagyis.. tetszik." írtam meg az igazat és kikapcsoltam a telefonomat, hogy több ne érkezzen és elmentem boldogan haza....


Sziasztok :)
Itt az hatodik rész. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)

4 megjegyzés:

  1. Úriteeen, ez nagyon aranyos rész volt! Komolyan, olyan jól írsz, hogy az hihetetlen!:) Csak így tovább és siess a kövi résszel, pls!:D

    VálaszTörlés
  2. Úristeen:3Olyan araanyos:3Annyira örülök,hogy rátaláltam erre a blogra:3imádoom:$naaagyon jól írsz,ne hagyd abba!:)

    VálaszTörlés