2015. május 7., csütörtök

2. évad - 8. rész - FUSS LUKE!

- Luke.. - szólt bele Anna zokogó hangja.
- Anna! Mi a baj? - hirtelen elkapott a pánik. Mellkasom egyre gyorsabban fel és le emelkedett. De nem szólt bele mást csak a nevemet hajtogatta. - Hol vagy? Még mindig ott vagy? - pattantam fel a székről és jeleztem Michaelnek, hogy vigyen el kocsival.
- Luke.. - ennyit hallottam majd recsegés és néma lett a telefon. Idegesen ültem be Michael mellé a kocsiba és bekötve magam doboltam kezemmel combomon miközben újra és újra tárcsáztam Annabellát de reménytelenül. Fogalmam se volt mi a baja, vagy bántották-e az égvilágon SEMMIT nem tudok a rohadt életbe. Kinyitva a kesztyűtartót kivettem egy szál cigit majd meggyújtva szívni kezdtem de ez se segített egy kicsikét is lenyugodni. Sőt inkább még jobban felhúzta bennem a pumpát amikor is Mich egy őrültet fékezett állt meg a kocsival. Dugó volt.
- Nem hiszem, hogy innen egy hamar kikerülünk Luke. Menj innen gyalog hamarabb ott leszel. - magyarázott barátom én kiszállva a kocsiból futásnak eredtem. - FUSS LUKE! - hallottam még üvöltő hangját.
Zilálva futottam balra-jobbra a tömeg miatt de végül ott voltam. És ő is ott volt. A kapunál ült előre hátra ringatva magát és még mindig zokogott.
- ANNABELLA! - kiabáltam és oda rohantam hozzá majd karjaiba húzva magamhoz szorítottam. Átölelt és úgy sírt tovább a mellkasomba fúrva fejét. Próbáltam ringatni amennyire csak megnyugtatónak tűnhetett.
Így voltunk egy jó darabig amikor végül felnézett rám.
- Megvannak a szüleim. Luke.. érted? El sem tudom hinni, hogy tényleg megvannak a szüleim és ők kerestek vagy éppen a te segítségeddel. Nagyon hálásan köszönöm. - nézett rám könnyei miatt gyöngyöző szemeivel. Lassan ajkaihoz hajolva megcsókoltam. Azonnal kaptam rá a választ. Kezét arcomra tette és úgy csókolt vissza édesen. Csókja teljesen elkábított annyira csodálatos és annyira szeretem őt. Kezemmel keze után kutattam, majd mikor rátaláltam összekulcsoltam ujjainkat de ekkor azonban duda hangja zavarta édes kis semmit tevésünket.
- Hé gerlék gyertek már, mert alig van benzin a kocsiba. Örülök ha eljutunk az utca végéig. - dugta ki az ablakon a fejét. 
Anna arcán megláttam egy kis mosolyt amitől én is elmosolyodtam majd Michaelre néztem aki csak rám vigyorgott. Kezünket fogva Annával beszálltunk a kocsiba.

Ahogy Michael mondta, hogy örülünk ha eljutunk az utca végéig de haza is tudtunk jönni. Elköszönve tőle bementünk a házba.
- Anna gyere kérlek segíts. - jött oda hozzánk apa könyörgően kezében pedig Emilyt hozta. - Lázas és csak sír és sír.
-  Megyek - ment oda hozzá Anna.

*Annabella*

- Megyek - mentem oda hozzá és átvettem Emilyt. Arcát egy hideg vizes törölközővel törölgettem, ringattam és énekeltem neki. Nem hagyta abba szegényem a sírást.
- Be kell mennünk a kórházba. Ez nem rendes dolog. - néztem Luke-ra. Összeszedve Emily fontos cuccait ültünk be a kocsiba és azonnal mentünk a kórházba. Andrew is velünk jött. Egy jó darabig várni kellett a doktorra amikor végre be is mehettünk. Nem szeretem a kórházakat, mert sok ott az a szegény ember akik súlyosan betegek vagy valami más miatt vannak ott. Nyomasztó az egész hangulata.
- Jó estét. Dr. Zink vagyok a gyerek orvos vagyok. - hát ha nem mondja, hogy gyerek orvos akkor rá se jövök magamtól.
- Jó estét. Luke Hemmings vagyok - mutatkozott be Luke - ő itt a barátnőm Annabella Roon - kezet ráztam a doktorral de igencsak megnézett.
- Én meg Luke édesapja Andrew Hemmings. 
- A maguk gyereke? - kérdezte furcsállva az egész helyzetet.
- Nem. - válaszoltuk egyszerre. - Emily az én kislányom - mondta Andrew. - Na, Luke és Anna egy pár. - magyarázta ki a kellemetlen helyzetet.
Elnevette magát a doki. - Nos akkor nézzük azt a kis csöppséget. - vette át tőlem a doki Emilyt és egy ágyra tette.Mi csak figyeltük Luke-al.
- Nos Emily egy kisebb megfázást kapott el. - ült le a székébe - Ilyenkor jobban kell vigyázni, mert igaz, hogy ő nem újszülött de attól még mindig nagyon kicsi és átváltozhat neki a betegsége halálossá. De ennek kicsi az esélye. - közben egy receptet írt. - Torkára kapott egy kis mézet azt szeretik a babát és egészséges is vagy propoliszt egyen. Naponta lassan etetve 5-ször 2 kiskanál. A lázára most kap egy kis infúziót és miután az lecsöpögött haza is mehetnek.
- Köszönjük szépen - mosolyogtunk rá. Majd bejött egy nővér és áttolta Emilyt egy másik szobába. Mi elköszönve a doktortól mentünk utána.
Miközben vártuk, hogy lecsöpögjön az infúzió addig Emilyt elnyomta az álom.
- Furcsa volt nekem már délután. Aludt délelőtt aztán ébren volt vagy egy órát. Aztán játszani akartam vele és mire beértem a szobájába elaludt. - mondta halkan Luke.

Egy óra múlva haza is mehettünk. Andrew bent lesz Emilyvel egész éjszaka így ketten Luke-al elmentünk a szobájába.
- Reggel valamit sajnos abba kellett, hogy hagyjunk és most is amikor Michael megérkezett. - nézett rám gyönyörű kék szemeivel.
Elkuncogva magam mentem oda összekulcsolva ujjainkat. - Nem baj. Fáradt vagyok és kimerült ne haragudj. - néztem le a padlóra de leginkább a cipőm elejét mustráltam.
- Dehogy baj - emelte fel kezével államnál a fejemet és nyomott egy puszit homlokomra.

Sziasztok :)
Itt a 2. évad nyolcadik része. Tudom, hogy rövid lett ezért bocsánat. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)

1 megjegyzés: