KÖSZÖNÖM A DESIGN-T A BLUEBERRIES BLOG DESIGN OLDALNAK <3
- Anna nagyot csalódtam benned. - nézett szigorúan Luke. Na nem. Na ezt nem fogom hagyni, hogy csak így lenézzen és azt sem, hogy csak apa kapja meg ezt a kioktatást hanem a drága anyám is.
- Két percet kap az egész család, hogy elmagyarázzátok! - mondtam majd becsapva az ajtót elkezdtem öltözni. Belül totál le voltam sokkolva, hogy mit kereshet itt az "apám". Ráadásul Luke még mellette áll és ő csalódott bennem. De álljunk csak meg... ~Minden rendben Parker?~ Ezek szerint Luke-nak köze van hozzá. Szép egy barát mondhatom. Eddig tökéletesen megvoltam nélkülük nem értem az egészet, hogy miért pont most kell idejönni és bejelenti, hogy kicsoda.
Egy mély lélegzetet véve kinyitottam az ajtót és lementem a nappaliba.
- Mehetünk - néztem apámra. Bár kicsikét pocakos de ha jobban belegondolok mit is érdekel engem, hogy milyen?
Ahogy meghallotta a hangomat felpattant a kanapéról és rám szegezte tekintetét. Kíváncsi lettem volna, hogy mit gondol magában. Gyors léptekkel mentem ki az ajtón és megálltam a kerítésnél hiszen azt se tudtam merre kell menni. Lépteket hallva a hátammögül kimentem apával a járdára és egy utolsó pillantást vetve Luke-ra mentem mellette tartva az iramot.
Egy jó 20 perces séta után elértünk egy közepes méretű házhoz. Mielőtt még bármit szólhatott volna bementem a kapun.
- Csak minél hamarabb megakarom tudni az igazságot, hogy én miért érdemeltem ezt az életet tőletek. - sóhajtott majd bement a házba. Belül teljesen modern a berendezése. Új padló és ajtók. A falak vajszínre festve így világosabb maga a ház is. Egészen aranyos.
- Apa te jöttél meg? - kiáltotta valaki az emeletről. Gondoltam, hogy Vivian lehet az.
- Igen kicsim és hoztam valakit akit ideje bemutatnom neked. - vad léptek zaja erősödött és egyszercsak magam előtt láttam Viviant.
- Ez meg mit keres itt? - mutatott rám.
- Nem ez hanem ő és a nevem is tudod. Annabella tudod? Betűzzem? - mondtam cinikusan mert nem igazán volt kedvem pont VELE beszélgetnem.
- Akkor helyesbítek. Mit keres itt ez a kurva?
- Még egy ilyen beszólás és elmegyek a haza nem fogtok itt szórakozni velem apa. - erre a kijelentésemre Vivian elnevette magát.
- Mi? Te tényleg nem vagy normális. Apa? Maximum az ÉN apukám de NEM a tied és most, hogy ezt tisztáztuk haza is mehetsz. Kikísérjelek?
- Vivian fejezzed ezt be! Kérlek hadd beszéljük meg a dolgokat mint egy igazi rendes család - erre csak egyszerre Vivian-al püffögtünk egyet.
- Na menjünk legyünk túl rajta minél hamarabb. - szóltam és beindultam az egyik helyiségbe és ott volt a drágalátos anyám. Mikor rám emelte tekintetét szemembe könnyek hada sorakoztak fel, hogy végre kitörhessenek. Egy jó ideig csak néztük egymást majd tekintetemet elszakítva az övétől ültem a lehető legtávolabb tőlük amit valljak be nehezemre esett a picike kis helyiségben.
- Szeretnénk ha tudnád, hogy...
* Luke szemszöge *
Kifújva a levegőt mentem oda Emilyhez.
- Hé kislány - mosolyogtam rá - te vagy az én pici apró hugicám - puszilgattam össze-vissza arcát amiért aranyos nevetését kaptam válaszul. Bementem a szobájába játszani vele de mire beértem elaludt az ölembe. Mosollyal az arcomon tettem kiságyába és betakarva mentem el Michael-el találkozni. Tudom, hogy nem is olyan régen találkoztunk de muszáj vele egy kicsikét beszélnem.
Az utcájukba érve láttam, hogy ott áll az utcán és próbál gördeszkázni sikertelen eredményeket elérve vele. Röhögve közelítettem meg barátomat.
- Hát ezt még gyakorolnod kell. - veregettem meg hátát mire ő csak ez "mindjárt megöllek ha még egy ilyet szólsz" fejet vágott.
- Inkább kritizálás helyett mondjad el, hogy végül is miért jöttél. - vette kezébe deszkáját és beindult a házba. Imádtam itt lenni és szét szekálni Michaelt. Mellesleg hozzáteszem ő is engem.
- Most hívott Annabella és azt mondta, hogy keresett telefonon - fordult felém a hűtőből és kezembe nyomott egy doboz kólát. Kibontottam és kortyoltam egyet.
- Tényleg? - kérdeztem és meglestem a telefonom de nem jött semmi. - Már megint csak szopatsz. Rohadj meg. - emeltem számhoz a doboz innivalót amikor drága jó barátom alulról megborította így fehér pólómra ment az hideg ital. Ő csak sírt a nevetéstől.
- Bocs de ezt nem hagyhattam ki senki kedvéért sem és különben is visszakaptad. - nézett rám vádlóan.
- Na de komolyan szeretnék veled beszélni. - ültem le a konyhapultnál lévő székre. - Tegnap este amikor Anna mellettem aludt meglestem a személyes adatait. Utána kerestem az apjának a neten majd felhívtam. És most ott van az apjánál vagyis inkább a családnál, hogy megmagyarázhassák a dolgokat. - szememet a dobozon tartottam elbambulva rajta.
- Hát Luke ez szívás. De minek kellett bele szólnod az életébe. Szegénynek így is épp elég baja van és most puff te berondítottál mégjobban a képbe.
- Úgy tudom ilyenkor egy barátnak segítenie kéne nem pedig még inkább lebaszni. - ütöttem bele a márvány asztalba ami kár volt mert elkezdett lüktetni egyből és csak sziszegő hang jött ki a számon.
- Édes istenem Luke inkább a szülinapjával foglalkozz, hogy mit fogsz neki csinálni te marha. Nem pedig a magánéletével foglalkozni. - dünnyögött.
- Azt már tudom, hogy mit adok neki de a "bulira". De azt kell.. - folytattam volna tovább ha a telefonom csörgése nem szakított volna félbe. - Haló tessék? - szóltam.
- Luke.. - szólt bele Anna zokogó hangja.
- Anna! Mi a baj? - hirtelen elkapott a pánik. Mellkasom egyre gyorsabban fel és le emelkedett. De nem szólt bele mást csak a nevemet hajtogatta. - Hol vagy? Még mindig ott vagy? - pattantam fel a székről és jeleztem Michaelnek, hogy vigyen el kocsival.
- Luke.. - ennyit hallottam majd recsegés és néma lett a telefon.
Sziasztok :)
Itt a 2. évad hetedik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.
Ha
tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok
építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min
kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UHHHH nagyon tetszik ez a rész. :) folytatást
VálaszTörlés