2015. március 8., vasárnap

2. évad - 6. rész - Felismerés

- Jó reggelt álom szuszékom - hajolt fölém és egy csókot nyomott homlokomra. - Reméltem, hogy felkelsz mert hoztam neked reggelit. - mosolygott rám és ölembe téve a tálcát telis tele finomságokkal bebújt mellém.
- Ezt mind nekem csináltad? - néztem rá álmosan de aranyosan de ő csak bólogatott és etetni kezdett csokival töltött eprekkel.
Már éppen befejeztük volna a reggelit egy csókkal amikor egy üvöltés zavarta meg eddigi tökéletes romantikázásunkat. Luke azonnal felpattant az ágyból és lerohant.
Kikászálódtam az ágyból papucsba bebujtatva a lábamat és egy köntöst magamra vagy ahhoz valami hasonlót magamra vettem és lementem Luke után. Kirohantunk de mire kiértünk az utca üres volt. Egyetlen egy járókelő sem volt sehol.
- Hát mondhatom így kell elrontani az ember romantikus reggelijét - fontam mellkasom előtt össze kezeimet és duzzogtam amikor Luke odajött hozzám, derekamnál fogva magához rántott és simogatni kezdte piros arcom amit kicsípet ilyen rövid idő alatt a hideg.
- Hoppá. Annabella morcizik. - kuncogott halkan - micsoda meglepetés. Mondtam már, hogy milyen aranyos vagy ilyenkor? - nyomott egy édes puszit ajkaimra.
- Igen mert tökéletes reggel és elrontja valaki. De azt nem értem, hogy mi akkor mi a fenének jöttünk ki? Végül is bárki lehetett, mondjuk egy gyerek akinek szórakozni támadt kedve vagy csak játszottak esetleg valamelyik részeges alkoholista elesett biciklivel de tovább ment. - álltam neki felsorolni a lehetőségeket, de ő csak megfogta kezem és behúzott a lakásba. - Van ám még meglepetésem ne aggódj. Csak bírjad ki, hogy most befekszel a takaró alá a szobában és mesét nézve vársz rám. Rendben? - nézett fel rám míg én csak bólogattam, hogy oké felfogtam.
Felszaladva a lépcsőn és benyitva a szobába huppantam az ágyba. A TV-t bekapcsoltam és épp kedvenc mesém ment Spongyabob Kockanadrág. És pont így éreztem magam.

Mosolyogva néztem zabálva közbe az epret. Aztán hirtelen elsírtam magam. Én nem voltam ilyen egyáltalán. Mintha mindvégig jó életem lett volna. Itt fekszem és epret eszek amit eddig soha a büdös életbe nem engedhettem meg magamnak és arra várok, hogy Luke visszajöjjön. Rossz döntés volt itt maradnom úgy érzem. Nagyon is.
Míg vagy fél órát sírtam Luke még mindig nem érkezett és csak teltek a percek amik szinte örökké valóságnak nézett ki. Majd egy JÓ ÓRA MÚLVA kopogtattak az ajtón. Betekertem magam a takaróval és az ajtóhoz csoszogva ajtót nyitottam.
- Kicsim. - állt előttem egy 50 év körüli hapsi. Végig néztem rajta. Ez most vagy alkeszos vagy valakivel totál összekever. De rohadtul és egyáltalán hogyan juthatott be én még azt nem értem.
- Elnézést de szerintem rossz helyre érkezett. Én nem vagyok senkije, hogy kicsimnek szólítson vagy valami ehhez hasonló. - vakartam fejemet és kezdtem kényelmetlenül érezni magam hogy egy szál takaróban (na meg persze pizsiben) állok ott.
- Nem. Jó helyre jöttem - magyarázkodott "enyhén" piros kisírt kék szemével. Haja már kezdett őszülni igaz csak pár hajszála váltott másik árnyalatba de jelezte, hogy nem fiatal már. Arcán a bőr kezdte elengedi feszességét és szája kicserepesedett. Ruháján varrás jelek árulkodtak mint aki összefoltozott ruhákból öltözködik. Körme tiszta volt és cipője is. Vajon mit akarhat. - Te vagy Annabella Roon.
- Igen én vagyok az de még mindig azon az állás ponton vagyok, hogy rossz embert keres ön.
- Parker Roon vagyok. Az apád - mondta.

*Luke szemszöge*
Nem tudom, hogy mennyire rendes meglepetés, hogy megkerestem az édesapját és a családját Annabellának de muszáj volt. Nem tudtam végig nézni ahogy egyedül van. Mi úgy kezeljük mintha a mi családunk része lenne de ő szerintem nem így tekint ránk. Kell neki az igazi szülei akármennyire is haragszik rájuk és titkolja.
- Felmész hozzá és beszélsz vele rendben? Végül is mind a ketten szenvedtek, hogy nem teljes a család. - mondtam Parkert nézve.
- A mi hibánk minden tudom jól, hogy ez megbocsáthatatlan bűn de annyira hiányzik. - ült le a székre és elsírta magát.
- Hé fel a fejjel. Egy próbát megér. Már nem tudtok mit veszíteni ha nem sikerül és ne haragudj, hogy ezt mondtam de ez az igazság. Sajnos. - vittem oda neki egy pohár vizet de mire oda vittem már nem volt sehol.

*Annabella szemszöge*
Kínosan elnevettem magam.
- Hol a kamera? Ez valami ócska trükk akar lenni igaz? Az én szüleim szarnak a fejemre és miért keresnének pont MOST ha eddig nem és kitettek az utcára? - torkomba gombóc keletkezett miközben beszéltem ki magamból mindent. - És ha te lennél az apám akkor menj a jó büdös fenébe, hogy még csak most kerestél fel. A drága feleségednek is annyi lenne mint neked. Csak neki nincs ideje vagy ereje ide tolni a képét hátha levakarom és kiütöm az összes fogát.
- Ne beszélj így kérlek az anyádról. - nézett szemembe most először és megláttam azt a csillogást mint amikor kergetett egy műanyag cápával a kertben és lepisiltem.
- Miért? TI DOBTATOK KI AZ UTCÁRA! OTT NŐTTEM FEL! ELŐBB MEGTUDTAM MENNYIRE KEMÉNY AZ ÉLET MINT AHOGY KELLETT VOLNA. - üvöltöttem.
- Tudjuk, hogy megbocsáthatatlan amit tettünk de kérlek hadd magyarázhassuk meg mit miért tettünk. - nézett rám könyörgően.
- Mi az hogy miután engem kidobtatok lett egy testvérem VIVIAN ROON. Ide jött és megtépett és azt mondta ÉN velem csaltad meg anyát! A SAJÁT LÁNYODDAL! AZT SE TUDTA KI VAGYOK!
- Könyörgöm neked Annabell gyere vissza. - sírta el magát újra.
- Minek? Hogy elhitessétek velem azt, hogy szerettek aztán egyik napról a másikra kidobtok vagy elköltöztök miközben alszom vagy ennél is rosszabb? Komolyan mondom többre értékelem ezerszer jobban azt a házaspárt akik felneveltek mint titeket. Nekik alig volt pénzük mégis jobban szerettek mint ti. Megadtak nekem mindent amit csak megtudtak engedni maguknak míg ti.. míg ti kérlek szépen féltettétek a pénzt hátha elfogy. Nem vagytok szülőknek való!
- De ha engednéd, hogy megmagyarázzuk. 
- DE NEM KELL! - üvöltöttem amikor Luke jelent meg "apám" háta mögött.
- Minden rendben Parker? - tette kezét vállára és rám nézett. Mi van? Ő tudott róla?
- Igen.. Minden rendben. - fordult el.
- Anna nagyot csalódtam benned. - nézett szigorúan Luke. Na nem. Na ezt nem fogom hagyni, hogy csak így lenézzen és azt sem, hogy csak apa kapja meg ezt a kioktatást hanem a drága anyám is.
- Két percet kap az egész család, hogy elmagyarázzátok! - mondtam majd becsapva az ajtót elkezdtem öltözni.




Szeretnék sűrű elnézést kérni tőletek amiért lassan 3 hónapja nem volt rész. Nem fogok mentegetőzni de igencsak magam alatt voltam ebben a pár hónapban. Meghalt a nagypapám aztán az imádott bandám koncertjére nem sikerült jegyet nyernem. De hát ez van. Remélem azért nem vesztettem el az olvasóimat. SAJNÁLOM.
Sziasztok :)
Itt a 2. évad hatodik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Én csak pár napja olvastam, nem is vettem észre hogy 3 hónapja nem írtál, de örülök hogy a történet folytatodni fog. Hamar hozd és részvétem a nagypapádban. :'(. De nézd a jó oldalát. Legalább szép helyen van most :).

    VálaszTörlés
  2. Semmiképpen nem akartam abba hagyni a blogot csak a történtek után hanyagoltam sajnos. Köszönöm ❤ (mind a kettőre értem) és aranyos vagy :)

    VálaszTörlés
  3. Szia :) már nagyon vártam ezt a részt köszönöm :) nagyon jól haladsz!

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Először is sajnálom ami veled történt. :(
    De most szeretnélek a blogolás lovagrendjébe (ilyen nincs MÉG). Az írásod fantasztikus. Amikor elkezdtem olvasni (röpke két órája) akkor már tudtam, hogy a blogod egyedi és olyan értéket képvisel amihez elismerés kell. A történetből én tanultam. Megváltozott a véleményem egyes dolgokban. Nagyon Örülök, hogy rád találtam - hülyén hangzik, tudom - és olvashatom eme csodálatos történetet.

    És most ezt a szép kommentet nagyon elrontom.... Ha lenne időd és energiád + kedved benéznél hozzám?
    http://at-the-moment-5sos.blogspot.hu/?m=1

    Köszönettel drága olvasód: Terike :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen dolgokban változott meg a véleményed ha szabad kérdeznem? :)
      Nagyon köszönöm <3

      Törlés
  5. mikor jön a kövi réész??Ma kezdtem el olvasni a blogod, és nagyon tetszik!!!!!

    VálaszTörlés