11. rész - Normális vagy?

- Persze, hogy nem megy oda vissza. Nem is tudjátok mennyi mindenen ment keresztül az a lány. Sose fogja ezt megbocsátani a szüleinek mivel csak úgy kidobtátok érted... - ezen a ponton elsírtam magam. - A nevem Annabella Roon.. a testvéred. - nyögtem ki nehezen. Elkezdett sötétülni minden körülöttem, amikor egy hatalmas pofont kaptam, ami a falig juttatott. Kezemet égő részére tettem és sziszegtem egy picit.
- Te egy sarki kurva vagy ne játszd meg azt aki NEM vagy! Hazudozol itt össze-vissza. Lemerem fogadni ez is csak egy álca ez a csöves cucc, hogy megkeféld Luke-ot. - indult meg újra felém de ekkor Michael karjainál fogva az a falhoz nyomta. Amint elment a veszélye annak, hogy újra nekem ront Luke felkapott és maga után húzva a kocsijához vitt.
- Szállj be! - de hiába mondta nem akartam. - Azt mondtam szállj be az isten áldjon már meg! - kiabálta majd engedelmeskedtem neki. Becsatoltam a biztonsági övemet és előre meredtem a semmibe de ekkor újabb dolgok jöttek elő..

*Visszaemlékezés*

- Annabell! - mosolygott rám édesanyám a nappaliból miközben én a Micimackó új részét néztem hatalmas szemekkel. Mikor szólt felé pillantottam de ő csak integetett nekem, hogy menjek oda hozzá. Lassan de biztosan lemásztam a kanapéról és odamentem anyuékhoz.
- Kincsem. Örülnél egy kistestvérnek? - nézett rám apu.
- De ha lesz kistestvérem engem már nem fogtok szeretni. - görbült sírásra a szám. Persze ezt még 4-5 évesen nem tudtam felfogni ép ésszel, hogy a szüleim még akkor is szeretni fognak ha lesz egy kistestvérem.
- Jaj dehogy is! Akkor is nagyon de nagyon de nagyon szeretni fogunk téged Annabell. - vett ölébe anya és elkezdett puszilgatni de én kezemmel eltoltam anya arcát és kibújva öléből elfutottam sírni a menedék helyemre.. a mosógép mögé.
- Ez is a te hibád! - hallottam meg apa üvöltő hangját.
- Micsoda? Az, hogy szeretnék még Annabell mellé egy gyereket? Annyira nagy kérés ez? Már minden papír megvan a testvéréhez.! - vágott vissza anya. Persze én ezekből semmit sem értettem meg AKKOR.
- Normális vagy? Hmm? Mondd csak, hogyan fogjuk őket eltartani? Így is alig jövünk ki ebből a kurva kevés pénzből amit keresek..
- Tessék? Hogy csak a te kereseteddel élünk? Elmondanád nekem, hogy én mi a francot csinálok hétvégente amikor te a gyerekkel vagy itthon? - anya hangján érezni lehetett a düh, bánat és csalódottság vegyességét.
- Ki mondta, hogy otthon vagyok a gyerekkel?....

*Visszaemlékezés vége*

Megrázva a fejemet meredtem magam elé azonban már nem Michael garázsa előtt hanem valahol máshol.
- Gyere szállj ki. - szólalt meg Luke most sokkal halkabban mint az előbb. Az emlék hatására most sokkal félénkebb voltam. Kiszálltam az autóból amikor megcsapta az arcomat a hideg csípős szél. Hajamat szanaszét dobálta így a számba is került néhány kósza hajszál. Kicsikét megborzongtam és libabőrös is lettem de Luke a hátam mögé lépett és magáról levéve a kabátját hátamra terítette és átölelt. Meglepődtem tettén de lassan és óvatosan átöleltem.

Nyakába akasztottam kezeimet és vállába fúrtam arcomat. Ő kezével derekamat átfogta még hátulról a hajamba túrt. Annyira varázslatos volt az egész ott és abban a pillanatban. Nem tudom, hogy hány percig álltunk egymást ölelve de nekem óráknak tűntek. Már éppen elakartam magamtól tolni Luke-ot amikor ő maga tette ezt meg és megfogva kezemet összekulcsolta ujjainkat és behúzott a házba.
- Ez meg micsoda? - kiabált egy női hang amikor beléptünk......

Sziasztok :)
Itt a tizenegyedik részi. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)
UI:. Fent baloldalon van számotokra egy kérdésem. Lehet rá szavazni :)