2014. június 22., vasárnap

03. rész - Ígérem

A srác felé fordultam. - Kérlek engedd meg, hogy néha azért láthassam. Kérlek. - sírtam de próbáltam magam erősnek feltüntetni.
- Köszönöm, hogy megmentettétek. Hálásan köszönöm - mondta könnyeivel küszködve.
- Ne köszönd. És sajnálom, hogy eddig nem tudtam oda adni nektek mert nem láttam a hirdetést - magyarázkodtam.
- Tessék. - nyújtott felém egy papírt - ezen a címen megtalálsz. - majd elfordult és elment.
- Várj! - kiáltottam - Hogy hívnak?
- Luke.. - fordult vissza. - Luke Robert Hemmings. - mondta majd eltűnt a sötétségben.
Csak néztem utána azt se tudtam mit mondjak még de már késő volt hiszen elment. Ott álltam egy helyben és még felfogni se bírtam, hogy mi történt ebben a pár percben. Ürességet éreztem, hogy nincs a kezemben a pici ahogy ölelgethetem és puszilgatom. Bátran kimondhatom, hogy hiányzik a pici BABÁM!


*Luke szemszöge*
Pityeregve vittem haza a picit aki édesen aludt a kezemben. Olyan törékeny a kezemben.
- Én kicsi húgocskám. - sírtam el magam ahogy kimondtam ezeket a szavakat úgy, hogy ő már a kezemben volt végre biztonságban. Ki tudja mit műveltek vele. El kell vinnem őt a dokihoz meg oltást is kell, hogy kapjon. Nem szeretném ha beteg vagy bármi más baja legyen. Így is nagyon féltem de ezek után.
Ahogy beléptem a házba mindenki felém fordult Michael, Ashton, Calum és persze a szüleim. Néhányuknak tátva maradt a szájuk másoknak pedig a szeme csak úgy szórta a szikrákat, hogy mégis hol a rohadt életben lehettem majd nekik is megakadt a szemük a picin.
- Apu és anyu itt van Emily Hemmings. Megtaláltam - mentem oda hozzájuk sírva és könnyeimmel küszködve. A srácok mögöttem szerintem teljesen meghatódtak mert szipogást hallottam a hátam mögül és orr fújást. Anyu kezébe adtam Emilyt aki úgy zokogott mint amikor megszületett. Apu izmos karjaiba zárt és szorosan magához ölelt és csak azt hajtogatta, hogy: Köszönöm fiam Köszönöm.
Végre együtt lehetett a család. A skacok elmentek haza miszerint: "Babázd ki magad haver és ha készen vagy akkor gyere próbára."
Anyuékkal felvittük Emilyt a szobájába és lefektettük aludni. Anyu mellé álltam és figyeltem őket.
Ahogy rám néz azokkal a csodálatosan szép kék szemekkel hihetetlen. Pici aprócska ujjait nyújtogatja anyu felé aki sírva simogatja homlokát.
Mikor Emily elaludt kimentünk a folyosóra.
- Luke hol - csuklott meg anya hangja. - hol találtad meg? - nézett rám a választ várva.
- Biztosan tudni akarod? - most komolyan mondjam el neki?
- Igen. Tudni szeretném, hogy ki volt az aki gondoskodott róla szeretném neki meghálálni.
- Jó ha ennyire szeretnéd tudni akkor tessék. Egy hajléktalan csaj vette addig örökbe meg egy házaspár. A házaspár csak segített a lánynak ugyanis a férj orvos volt míg a felesége ápoló. Nem tudom, hogy tudták ennyire egészségesen és tisztán tartani Emilyt miközben ők piszkosak mocskosak és büdösek voltak. - viszont azt, hogy a nő megmentett azt nem mondtam el. Fölösleg és most meg főképp nem akarom elmondani anyának nem akarom, aggódjon értem. Jó tudom, hogy egy anyának az a dolga, hogy a saját gyermekéért aggódjon de mégis 17 évesen tudom nagyjából, hogy mit csinálok, hogy mit szabad és mit nem.
- Hehe.. ne szórakozz velem. Na hadd halljam ki volt az aki megmentette Emilyt.
- Anya nem szórakozom. Ha kell elviszlek oda. - csörgettem meg ujjaimon a kocsi kulcsot.

Kint vártam anyára, hogy végre elkészüljön majd amikor végre lejött elmentünk. Visszamentem a sikátorhoz ahol már nem volt senki.
- Hahó van itt valaki? - kiabáltam tölcsért formálva kezemből, de senki nem válaszolt vissza nekem. - Hát lehet, hogy elmentek innen, sőt biztos. Akkor viszont anya nem tudom, hogy hol lehetnek. - fordultam meg.
- Én se tudom de akkor senkinek sem fogom megköszönni egyedül neked. Úgyhogy menjünk haza. - szállt be a kocsiba majd én is beültem mellé és elmentünk onnan.
Már éppen hajtottam volna be a kereszteződésnél amikor valaki átrohant előttem. Azonnal lefékeztem és a lány után néztem.
- Anya! Ő volt az. Ő az a lány aki megmentette Emilyt. - kirohantam a kocsiból és a lány után futottam. Hallottam még anya hangját, hogy azonnal menjek vissza de nem ment hanem inkább futottam a lány után. Elkezdett esni az eső így a hajam homlokomhoz tapadt és teljesen átáztam annyira szakadt. Vettem egy mély levegőt és gyorsabban kezdtem futni de akárhányszor csak hátranézett egyre gyorsabban futott. Betért egy zsák utcába.
- Kérlek ne bánts. Nem akartam ellopni a kenyeredet de nincs mit ennem. - hallottam meg remegő és félő hangját. Nyeltem egy nagyot és lassan nagyon lassan elindultam felé.
- Én nem foglak bántani én vagyok az Luke tudod? - álltam meg előtte 1-2 méterrel. A földön kuporgott fejét védve és térdeire borult majd pár perc után felpillantott. Ott és akkor kihagyott a szívem egy ütemet és még levegőt venni is elfelejtettem. Hiába volt hajléktalan, büdös, koszos és egyéb jelzők de ő még így is szép volt akárki akármit mer mondani. Igen nem vettem ezt észre akkor amikor ott voltam velük ma először mégis most elragadónak tartom. Hatalmas barna szemei könnyeiben úsztak amit próbált letörölni mégse ment neki mert minden egyes alkalommal újra tele lett könnyeivel. Hosszú haja csapzott és vizes volt így hozzá tapadt arcához és vállához. Arca piros volt a sok futástól.
- Luke Robert Hemmings ugye? Te követtél a kereszteződéstől ugye? - kérdezte szipogva.
- Igen én vagyok az - mosolyodtam el halványan. Szóval nem felejtette el a nevemet ennek igazán örültem. - Gyere anyuék szeretnék megköszönni amit Emilyért tettél. - nyújtottam barátságosan a kezemet de ő még jobban összekuporodott.
- Nem megyek ne haragudj nincs hozzá kedvem és életerőm se, hogy annyit halljak másoktól, hogy Köszönöm. - megértettem amit mondott de akkor sem hagyhatom itt.
- Kérlek szépen ne csináld 10 perc az egész nem több. Ennyit kérek tőled nem többet és akkor utána soha az életben nem foglak keresni. Megígérem a szavamat adom.



Sziasztok :)
Itt a haramadik rész. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke és Annabella történetet.
Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.
Szép napot :)

4 megjegyzés:

  1. Szia. Nekem nagyon tetszik, ahogy írsz. Imádom ezt az egyedi történetet, kíváncsian várom a folytatást! Sok sikert! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hát wow! Megpróbálom röviden :)
    Nagyon igényes a blogod. A sztori egyedi és ez igy jo. A karakterek is stimmelnek :) Olvasok páár blogot de eddig még egyik sem volt ilyen stilusu. Nagyon tetszik benne hogy a csaj szegény és nem az a palotában lakó csaj. Tetszik ahogy Luke ennyire érzékeny és a srácok (Calum, Ash, Mikey ) is.
    Tetszett ez a hazahozós rész amikor azt irtad hogy "Babázd ki magad haver és ha készen vagy akkor gyere próbára." ez nagyon ide illett :) csak igy tovabb! varom a következöt :))

    VálaszTörlés