Befejezés

Sziasztok!

Valakinek szomorú valakinek örömhír. Nehezen de rájöttem, hogy a történetet nem tudom tovább folytatni az ihlet hiány miatt. Most egy darabig biztos, hogy nem jön rész. De igyekszem minél hamarabb ihletet meríteni így nem hagyok cserben senkit remélem.

Ne haragudjatok még egyszer!

I love you guys xx

Becca Jasmine

2. évad - 8. rész - FUSS LUKE!

- Luke.. - szólt bele Anna zokogó hangja.
- Anna! Mi a baj? - hirtelen elkapott a pánik. Mellkasom egyre gyorsabban fel és le emelkedett. De nem szólt bele mást csak a nevemet hajtogatta. - Hol vagy? Még mindig ott vagy? - pattantam fel a székről és jeleztem Michaelnek, hogy vigyen el kocsival.
- Luke.. - ennyit hallottam majd recsegés és néma lett a telefon. Idegesen ültem be Michael mellé a kocsiba és bekötve magam doboltam kezemmel combomon miközben újra és újra tárcsáztam Annabellát de reménytelenül. Fogalmam se volt mi a baja, vagy bántották-e az égvilágon SEMMIT nem tudok a rohadt életbe. Kinyitva a kesztyűtartót kivettem egy szál cigit majd meggyújtva szívni kezdtem de ez se segített egy kicsikét is lenyugodni. Sőt inkább még jobban felhúzta bennem a pumpát amikor is Mich egy őrültet fékezett állt meg a kocsival. Dugó volt.
- Nem hiszem, hogy innen egy hamar kikerülünk Luke. Menj innen gyalog hamarabb ott leszel. - magyarázott barátom én kiszállva a kocsiból futásnak eredtem. - FUSS LUKE! - hallottam még üvöltő hangját.
Zilálva futottam balra-jobbra a tömeg miatt de végül ott voltam. És ő is ott volt. A kapunál ült előre hátra ringatva magát és még mindig zokogott.
- ANNABELLA! - kiabáltam és oda rohantam hozzá majd karjaiba húzva magamhoz szorítottam. Átölelt és úgy sírt tovább a mellkasomba fúrva fejét. Próbáltam ringatni amennyire csak megnyugtatónak tűnhetett.
Így voltunk egy jó darabig amikor végül felnézett rám.
- Megvannak a szüleim. Luke.. érted? El sem tudom hinni, hogy tényleg megvannak a szüleim és ők kerestek vagy éppen a te segítségeddel. Nagyon hálásan köszönöm. - nézett rám könnyei miatt gyöngyöző szemeivel. Lassan ajkaihoz hajolva megcsókoltam. Azonnal kaptam rá a választ. Kezét arcomra tette és úgy csókolt vissza édesen. Csókja teljesen elkábított annyira csodálatos és annyira szeretem őt. Kezemmel keze után kutattam, majd mikor rátaláltam összekulcsoltam ujjainkat de ekkor azonban duda hangja zavarta édes kis semmit tevésünket.
- Hé gerlék gyertek már, mert alig van benzin a kocsiba. Örülök ha eljutunk az utca végéig. - dugta ki az ablakon a fejét. 
Anna arcán megláttam egy kis mosolyt amitől én is elmosolyodtam majd Michaelre néztem aki csak rám vigyorgott. Kezünket fogva Annával beszálltunk a kocsiba.

Ahogy Michael mondta, hogy örülünk ha eljutunk az utca végéig de haza is tudtunk jönni. Elköszönve tőle bementünk a házba.
- Anna gyere kérlek segíts. - jött oda hozzánk apa könyörgően kezében pedig Emilyt hozta. - Lázas és csak sír és sír.
-  Megyek - ment oda hozzá Anna.

*Annabella*

- Megyek - mentem oda hozzá és átvettem Emilyt. Arcát egy hideg vizes törölközővel törölgettem, ringattam és énekeltem neki. Nem hagyta abba szegényem a sírást.
- Be kell mennünk a kórházba. Ez nem rendes dolog. - néztem Luke-ra. Összeszedve Emily fontos cuccait ültünk be a kocsiba és azonnal mentünk a kórházba. Andrew is velünk jött. Egy jó darabig várni kellett a doktorra amikor végre be is mehettünk. Nem szeretem a kórházakat, mert sok ott az a szegény ember akik súlyosan betegek vagy valami más miatt vannak ott. Nyomasztó az egész hangulata.
- Jó estét. Dr. Zink vagyok a gyerek orvos vagyok. - hát ha nem mondja, hogy gyerek orvos akkor rá se jövök magamtól.
- Jó estét. Luke Hemmings vagyok - mutatkozott be Luke - ő itt a barátnőm Annabella Roon - kezet ráztam a doktorral de igencsak megnézett.
- Én meg Luke édesapja Andrew Hemmings. 
- A maguk gyereke? - kérdezte furcsállva az egész helyzetet.
- Nem. - válaszoltuk egyszerre. - Emily az én kislányom - mondta Andrew. - Na, Luke és Anna egy pár. - magyarázta ki a kellemetlen helyzetet.
Elnevette magát a doki. - Nos akkor nézzük azt a kis csöppséget. - vette át tőlem a doki Emilyt és egy ágyra tette.Mi csak figyeltük Luke-al.
- Nos Emily egy kisebb megfázást kapott el. - ült le a székébe - Ilyenkor jobban kell vigyázni, mert igaz, hogy ő nem újszülött de attól még mindig nagyon kicsi és átváltozhat neki a betegsége halálossá. De ennek kicsi az esélye. - közben egy receptet írt. - Torkára kapott egy kis mézet azt szeretik a babát és egészséges is vagy propoliszt egyen. Naponta lassan etetve 5-ször 2 kiskanál. A lázára most kap egy kis infúziót és miután az lecsöpögött haza is mehetnek.
- Köszönjük szépen - mosolyogtunk rá. Majd bejött egy nővér és áttolta Emilyt egy másik szobába. Mi elköszönve a doktortól mentünk utána.
Miközben vártuk, hogy lecsöpögjön az infúzió addig Emilyt elnyomta az álom.
- Furcsa volt nekem már délután. Aludt délelőtt aztán ébren volt vagy egy órát. Aztán játszani akartam vele és mire beértem a szobájába elaludt. - mondta halkan Luke.

Egy óra múlva haza is mehettünk. Andrew bent lesz Emilyvel egész éjszaka így ketten Luke-al elmentünk a szobájába.
- Reggel valamit sajnos abba kellett, hogy hagyjunk és most is amikor Michael megérkezett. - nézett rám gyönyörű kék szemeivel.
Elkuncogva magam mentem oda összekulcsolva ujjainkat. - Nem baj. Fáradt vagyok és kimerült ne haragudj. - néztem le a padlóra de leginkább a cipőm elejét mustráltam.
- Dehogy baj - emelte fel kezével államnál a fejemet és nyomott egy puszit homlokomra.

Sziasztok :)

Itt a 2. évad nyolcadik része. Tudom, hogy rövid lett ezért bocsánat. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.

Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.

Szép napot :)

2. évad - 7. rész - Luke...

 BLOGOM TRAILERE: My Time Will Come Soon Trailer
 KÖSZÖNÖM A DESIGN-T A BLUEBERRIES BLOG DESIGN OLDALNAK <3


- Anna nagyot csalódtam benned. - nézett szigorúan Luke. Na nem. Na ezt nem fogom hagyni, hogy csak így lenézzen és azt sem, hogy csak apa kapja meg ezt a kioktatást hanem a drága anyám is.
- Két percet kap az egész család, hogy elmagyarázzátok! - mondtam majd becsapva az ajtót elkezdtem öltözni. Belül totál le voltam sokkolva, hogy mit kereshet itt az "apám". Ráadásul Luke még mellette áll és ő csalódott bennem. De álljunk csak meg... ~Minden rendben Parker?~ Ezek szerint Luke-nak köze van hozzá. Szép egy barát mondhatom. Eddig tökéletesen megvoltam nélkülük nem értem az egészet, hogy miért pont most kell idejönni és bejelenti, hogy kicsoda.
Egy mély lélegzetet véve kinyitottam az ajtót és lementem a nappaliba.
- Mehetünk - néztem apámra. Bár kicsikét pocakos de ha jobban belegondolok mit is érdekel engem, hogy milyen?
Ahogy meghallotta a hangomat felpattant a kanapéról és rám szegezte tekintetét. Kíváncsi lettem volna, hogy mit gondol magában. Gyors léptekkel mentem ki az ajtón és megálltam a kerítésnél hiszen azt se tudtam merre kell menni. Lépteket hallva a hátammögül kimentem apával a járdára és egy utolsó pillantást vetve Luke-ra mentem mellette tartva az iramot.

Egy jó 20 perces séta után elértünk egy közepes méretű házhoz. Mielőtt még bármit szólhatott volna bementem a kapun.
- Csak minél hamarabb megakarom tudni az igazságot, hogy én miért érdemeltem ezt az életet tőletek. - sóhajtott majd bement a házba. Belül teljesen modern a berendezése. Új padló és ajtók. A falak vajszínre festve így világosabb maga a ház is. Egészen aranyos.
 - Apa te jöttél meg? - kiáltotta valaki az emeletről. Gondoltam, hogy Vivian lehet az.
- Igen kicsim és hoztam valakit akit ideje bemutatnom neked. - vad léptek zaja erősödött és egyszercsak magam előtt láttam Viviant.
- Ez meg mit keres itt? - mutatott rám.
- Nem ez hanem ő és a nevem is tudod. Annabella tudod? Betűzzem? - mondtam cinikusan mert nem igazán volt kedvem pont VELE beszélgetnem.
- Akkor helyesbítek. Mit keres itt ez a kurva?
- Még egy ilyen beszólás és elmegyek a haza nem fogtok itt szórakozni velem apa. - erre a kijelentésemre Vivian elnevette magát.
- Mi? Te tényleg nem vagy normális. Apa? Maximum az ÉN apukám de NEM a tied és most, hogy ezt tisztáztuk haza is mehetsz. Kikísérjelek?
- Vivian fejezzed ezt be! Kérlek hadd beszéljük meg a dolgokat mint egy igazi rendes család - erre csak egyszerre Vivian-al püffögtünk egyet.
- Na menjünk legyünk túl rajta minél hamarabb. - szóltam és beindultam az egyik helyiségbe és ott volt a drágalátos anyám. Mikor rám emelte tekintetét szemembe könnyek hada sorakoztak fel, hogy végre kitörhessenek. Egy jó ideig csak néztük egymást majd tekintetemet elszakítva az övétől ültem a lehető legtávolabb tőlük amit valljak be nehezemre esett a picike kis helyiségben.
 - Szeretnénk ha tudnád, hogy...

* Luke szemszöge *
 Kifújva a levegőt mentem oda Emilyhez.
- Hé kislány - mosolyogtam rá - te vagy az én pici apró hugicám - puszilgattam össze-vissza arcát amiért aranyos nevetését kaptam válaszul. Bementem a szobájába játszani vele de mire beértem elaludt az ölembe. Mosollyal az arcomon tettem kiságyába és betakarva mentem el Michael-el találkozni. Tudom, hogy nem is olyan régen találkoztunk de muszáj vele egy kicsikét beszélnem.

Az utcájukba érve láttam, hogy ott áll az utcán és próbál gördeszkázni sikertelen eredményeket elérve vele. Röhögve közelítettem meg barátomat.
- Hát ezt még gyakorolnod kell. - veregettem meg hátát mire ő csak ez "mindjárt megöllek ha még egy ilyet szólsz" fejet vágott.
- Inkább kritizálás helyett mondjad el, hogy végül is miért jöttél. - vette kezébe deszkáját és beindult a házba. Imádtam itt lenni és szét szekálni Michaelt. Mellesleg hozzáteszem ő is engem.
- Most hívott Annabella és azt mondta, hogy keresett telefonon - fordult felém a hűtőből és kezembe nyomott egy doboz kólát. Kibontottam és kortyoltam egyet.
- Tényleg? - kérdeztem és meglestem a telefonom de nem jött semmi. - Már megint csak szopatsz. Rohadj meg. - emeltem számhoz a doboz innivalót amikor drága jó barátom alulról megborította így fehér pólómra ment az hideg ital. Ő csak sírt a nevetéstől.
- Bocs de ezt nem hagyhattam ki senki kedvéért sem és különben is visszakaptad. - nézett rám vádlóan.
- Na de komolyan szeretnék veled beszélni. - ültem le a konyhapultnál lévő székre. - Tegnap este amikor Anna mellettem aludt meglestem a személyes adatait. Utána kerestem az apjának a neten majd felhívtam.  És most ott van az apjánál vagyis inkább a családnál, hogy megmagyarázhassák a dolgokat. - szememet a dobozon tartottam elbambulva rajta.
- Hát Luke ez szívás. De minek kellett bele szólnod az életébe. Szegénynek így is épp elég baja van és most puff te berondítottál mégjobban a képbe.
- Úgy tudom ilyenkor egy barátnak segítenie kéne nem pedig még inkább lebaszni. - ütöttem bele a márvány asztalba ami kár volt mert elkezdett lüktetni egyből és csak sziszegő hang jött ki a számon.
- Édes istenem Luke inkább a szülinapjával foglalkozz, hogy mit fogsz neki csinálni te marha. Nem pedig a magánéletével foglalkozni. - dünnyögött.
- Azt már tudom, hogy mit adok neki de a "bulira". De azt kell.. - folytattam volna tovább ha a telefonom csörgése nem szakított volna félbe. - Haló tessék? - szóltam.
- Luke.. - szólt bele Anna zokogó hangja.
- Anna! Mi a baj? - hirtelen elkapott a pánik. Mellkasom egyre gyorsabban fel és le emelkedett. De nem szólt bele mást csak a nevemet hajtogatta. - Hol vagy? Még mindig ott vagy? - pattantam fel a székről és jeleztem Michaelnek, hogy vigyen el kocsival.
- Luke.. - ennyit hallottam majd recsegés és néma lett a telefon.

Sziasztok :)

Itt a 2. évad hetedik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.

Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.

Szép napot :)

2. évad - 6. rész - Felismerés

- Jó reggelt álom szuszékom - hajolt fölém és egy csókot nyomott homlokomra. - Reméltem, hogy felkelsz mert hoztam neked reggelit. - mosolygott rám és ölembe téve a tálcát telis tele finomságokkal bebújt mellém.
- Ezt mind nekem csináltad? - néztem rá álmosan de aranyosan de ő csak bólogatott és etetni kezdett csokival töltött eprekkel.
Már éppen befejeztük volna a reggelit egy csókkal amikor egy üvöltés zavarta meg eddigi tökéletes romantikázásunkat. Luke azonnal felpattant az ágyból és lerohant.
Kikászálódtam az ágyból papucsba bebujtatva a lábamat és egy köntöst magamra vagy ahhoz valami hasonlót magamra vettem és lementem Luke után. Kirohantunk de mire kiértünk az utca üres volt. Egyetlen egy járókelő sem volt sehol.
- Hát mondhatom így kell elrontani az ember romantikus reggelijét - fontam mellkasom előtt össze kezeimet és duzzogtam amikor Luke odajött hozzám, derekamnál fogva magához rántott és simogatni kezdte piros arcom amit kicsípet ilyen rövid idő alatt a hideg.
- Hoppá. Annabella morcizik. - kuncogott halkan - micsoda meglepetés. Mondtam már, hogy milyen aranyos vagy ilyenkor? - nyomott egy édes puszit ajkaimra.
- Igen mert tökéletes reggel és elrontja valaki. De azt nem értem, hogy mi akkor mi a fenének jöttünk ki? Végül is bárki lehetett, mondjuk egy gyerek akinek szórakozni támadt kedve vagy csak játszottak esetleg valamelyik részeges alkoholista elesett biciklivel de tovább ment. - álltam neki felsorolni a lehetőségeket, de ő csak megfogta kezem és behúzott a lakásba. - Van ám még meglepetésem ne aggódj. Csak bírjad ki, hogy most befekszel a takaró alá a szobában és mesét nézve vársz rám. Rendben? - nézett fel rám míg én csak bólogattam, hogy oké felfogtam.
Felszaladva a lépcsőn és benyitva a szobába huppantam az ágyba. A TV-t bekapcsoltam és épp kedvenc mesém ment Spongyabob Kockanadrág. És pont így éreztem magam.

Mosolyogva néztem zabálva közbe az epret. Aztán hirtelen elsírtam magam. Én nem voltam ilyen egyáltalán. Mintha mindvégig jó életem lett volna. Itt fekszem és epret eszek amit eddig soha a büdös életbe nem engedhettem meg magamnak és arra várok, hogy Luke visszajöjjön. Rossz döntés volt itt maradnom úgy érzem. Nagyon is.
Míg vagy fél órát sírtam Luke még mindig nem érkezett és csak teltek a percek amik szinte örökké valóságnak nézett ki. Majd egy JÓ ÓRA MÚLVA kopogtattak az ajtón. Betekertem magam a takaróval és az ajtóhoz csoszogva ajtót nyitottam.
- Kicsim. - állt előttem egy 50 év körüli hapsi. Végig néztem rajta. Ez most vagy alkeszos vagy valakivel totál összekever. De rohadtul és egyáltalán hogyan juthatott be én még azt nem értem.
- Elnézést de szerintem rossz helyre érkezett. Én nem vagyok senkije, hogy kicsimnek szólítson vagy valami ehhez hasonló. - vakartam fejemet és kezdtem kényelmetlenül érezni magam hogy egy szál takaróban (na meg persze pizsiben) állok ott.
- Nem. Jó helyre jöttem - magyarázkodott "enyhén" piros kisírt kék szemével. Haja már kezdett őszülni igaz csak pár hajszála váltott másik árnyalatba de jelezte, hogy nem fiatal már. Arcán a bőr kezdte elengedi feszességét és szája kicserepesedett. Ruháján varrás jelek árulkodtak mint aki összefoltozott ruhákból öltözködik. Körme tiszta volt és cipője is. Vajon mit akarhat. - Te vagy Annabella Roon.
- Igen én vagyok az de még mindig azon az állás ponton vagyok, hogy rossz embert keres ön.
- Parker Roon vagyok. Az apád - mondta.

*Luke szemszöge*
Nem tudom, hogy mennyire rendes meglepetés, hogy megkerestem az édesapját és a családját Annabellának de muszáj volt. Nem tudtam végig nézni ahogy egyedül van. Mi úgy kezeljük mintha a mi családunk része lenne de ő szerintem nem így tekint ránk. Kell neki az igazi szülei akármennyire is haragszik rájuk és titkolja.
- Felmész hozzá és beszélsz vele rendben? Végül is mind a ketten szenvedtek, hogy nem teljes a család. - mondtam Parkert nézve.
- A mi hibánk minden tudom jól, hogy ez megbocsáthatatlan bűn de annyira hiányzik. - ült le a székre és elsírta magát.
- Hé fel a fejjel. Egy próbát megér. Már nem tudtok mit veszíteni ha nem sikerül és ne haragudj, hogy ezt mondtam de ez az igazság. Sajnos. - vittem oda neki egy pohár vizet de mire oda vittem már nem volt sehol.

*Annabella szemszöge*
Kínosan elnevettem magam.
- Hol a kamera? Ez valami ócska trükk akar lenni igaz? Az én szüleim szarnak a fejemre és miért keresnének pont MOST ha eddig nem és kitettek az utcára? - torkomba gombóc keletkezett miközben beszéltem ki magamból mindent. - És ha te lennél az apám akkor menj a jó büdös fenébe, hogy még csak most kerestél fel. A drága feleségednek is annyi lenne mint neked. Csak neki nincs ideje vagy ereje ide tolni a képét hátha levakarom és kiütöm az összes fogát.
- Ne beszélj így kérlek az anyádról. - nézett szemembe most először és megláttam azt a csillogást mint amikor kergetett egy műanyag cápával a kertben és lepisiltem.
- Miért? TI DOBTATOK KI AZ UTCÁRA! OTT NŐTTEM FEL! ELŐBB MEGTUDTAM MENNYIRE KEMÉNY AZ ÉLET MINT AHOGY KELLETT VOLNA. - üvöltöttem.
- Tudjuk, hogy megbocsáthatatlan amit tettünk de kérlek hadd magyarázhassuk meg mit miért tettünk. - nézett rám könyörgően.
- Mi az hogy miután engem kidobtatok lett egy testvérem VIVIAN ROON. Ide jött és megtépett és azt mondta ÉN velem csaltad meg anyát! A SAJÁT LÁNYODDAL! AZT SE TUDTA KI VAGYOK!
- Könyörgöm neked Annabell gyere vissza. - sírta el magát újra.
- Minek? Hogy elhitessétek velem azt, hogy szerettek aztán egyik napról a másikra kidobtok vagy elköltöztök miközben alszom vagy ennél is rosszabb? Komolyan mondom többre értékelem ezerszer jobban azt a házaspárt akik felneveltek mint titeket. Nekik alig volt pénzük mégis jobban szerettek mint ti. Megadtak nekem mindent amit csak megtudtak engedni maguknak míg ti.. míg ti kérlek szépen féltettétek a pénzt hátha elfogy. Nem vagytok szülőknek való!
- De ha engednéd, hogy megmagyarázzuk. 
- DE NEM KELL! - üvöltöttem amikor Luke jelent meg "apám" háta mögött.
- Minden rendben Parker? - tette kezét vállára és rám nézett. Mi van? Ő tudott róla?
- Igen.. Minden rendben. - fordult el.
- Anna nagyot csalódtam benned. - nézett szigorúan Luke. Na nem. Na ezt nem fogom hagyni, hogy csak így lenézzen és azt sem, hogy csak apa kapja meg ezt a kioktatást hanem a drága anyám is.
- Két percet kap az egész család, hogy elmagyarázzátok! - mondtam majd becsapva az ajtót elkezdtem öltözni.




Szeretnék sűrű elnézést kérni tőletek amiért lassan 3 hónapja nem volt rész. Nem fogok mentegetőzni de igencsak magam alatt voltam ebben a pár hónapban. Meghalt a nagypapám aztán az imádott bandám koncertjére nem sikerült jegyet nyernem. De hát ez van. Remélem azért nem vesztettem el az olvasóimat. SAJNÁLOM.

Sziasztok :)

Itt a 2. évad hatodik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet.

Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.

Szép napot :)

2. évad - 5. rész - Zavarodottság

ELŐSZÖR IS!
TUDJÁTOK MENNYIRE SZERETEM A ONE DIRECTION. ÉS MOST BÉCSBEN LESZ KONCERTJÜK. LEHETŐSÉGEM NYÍLT PÁROS KONCERTJEGYET NYERNI! CSAK ANNYI KELLENE, HOGY IDE KATTINTVA LÁJKOLJÁTOK NEKEM A KÉPET! MINDEN LÁJKRA HATALMAS SZÜKSÉGEM VAN! KÉREK MINDENIT AKI MÉG NEM LÁJKOLTA LÁJKOLJA. ELŐRE IS KÖSZÖNÖM <3 <3 <3


- Ezzel mit akarsz mondani? - kérdeztem nagyot nyelve. Majd ekkor éreztem, hogy valami cső alakú tárgy nyomódik a hasamnak. 

- Ezt küldi Michael te balfasz. - adta át a levelet. De most perpillanat nem a levele foglalkoztatott a legjobban hanem inkább mások.

Az egyik legjobb barátom őrült pszichopata lett aki fogva tartja Annabellát. A másik két legjobb barátom meg csak próbálnak segíteni de nem hagyom a makacsságom miatt.

- Lejárt az időd Luke. - mordult fel Ashton.

- Én.. én... nem - dadogtam de Calum közbe vágott.

- Kifizetjük amit kérsz. - állt mellém. Calumra pillantottam de amikor visszafordultam csak egy sikítást hallottam és a földön egy mozdulatlan testet. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok megállt az idő számomra. Az nem lehet, hogy ő fekszik ott a földön de ekkor azonban valami kemény a hasamnak ütközött és karjaiba zárva bújt hozzám. Annabella. Szemem könnybe lábadt ahogy éreztem, hogy él és hogy semmi baja. Vagyis csak azt hittem, hogy semmi baja. Amikor lenéztem rá kezéből vörös folyadék áztatta át fehér felsőjét ami egyre nagyobb- és nagyobb foltot hagyott maga után a szöveten.
- Vérzik a kezed - néztem aggódó pillantásokkal rá de ő csak rám nézett majd behunyva szemeit bújt hozzám. Próbáltam mindenhogyan takarva ölelni, hogy ne fázzon mivel elkezdett remegni. Most vagy azért remegett mert fázik vagy azért mert akkora sokk érte.
- Akkora egy balfasz vagy Luke Robert Hemmings.. - lépett elő Liz az anyám. - És még te vagy a fiam komolyan mondom nevetségesek vagytok mindannyian. - tartotta felénk a fegyverét majd felhúzta azt.
- Hagyja békén Luke-ot. Ő nem tehet semmiről, hogy maga ekkora egy nyomorék, hogy mások családját és életét tönkre teszi. De ahhoz már tényleg tudás kell, hogy a saját életét is tönkre bassza. - húzódott el tőlem Bella kezét szorítva ahol volt a sebe. Nem engedte, hogy megnézzem neki pedig nagyon aggódtam érte.
- Kérsz még egy golyót kislány? - húzta gúnyos mosolyra száját ami inkább hasonlított vicsorításra mint gúnynak.
- Kösz de nem. De úgyse mered megtenni hiába erősködsz itt nekünk. - állt elém Annabella.
- Ne kérlek Bella most hagyd abba. Nem akarlak a holtak között látni. Nem érted? - szóltam rá erősebben mint ahogy akartam.

*Annabella szemszöge*

Élesen szívtam be a levegőt tüdőmbe és ökölbe szorítottam kezet amitől körmöm belevájt a tenyerembe. Nagyon ideges voltam.
- Na gyerünk hát mire vár még? Mondtam, hogy nem meri megtenni. - nevettem el magam kínosan.
- Te büdös kurva - majd meghúzta a ravaszt. SEMMI. - Mi a...
- Csak nem ezt keresi? - állt meg mögötte Ashton. - Azt hitte képes lennék ennél jobban bántani Annabellát? Hát el kell, hogy szomorítsam. Rájöttem azzal amit mondott Bella, hogy fontosabb a család mint más érdek akár az enyém akár nem. Tudom, hogy ezeket a bűnöket amiket ellenük tettem sose fogják nekem megbocsátani de legalább tudják, hogy mit is érzek valójában.
Hatalmas sziréna armada érkezett meg oda a pici helyre és ellepték a rendőrök. Én csak álltam és figyeltem őket. Nekem ez túl sok ha ilyen lesz továbbra is az életem én idegösszeomlást fogok kapni az egyszer biztos. Csak néztem előre és figyeltem a hivatásukat végző emberkéket de akkor valaki hátulról átkarolt és hajamba fúrtam orrát. Felismertem jellegzetes férfias illatáról.
- Luke.. - de elém állt és egyik ujját számra tette.
- Ne mondj. Tudom jól, hogy mit gondolsz és elfogadom azt a döntést amit hozol velem és velünk kapcsolatban. De én csak annyit kérek tőled, hogy adj nekem még egy utolsó de tényleg utolsó esélyt és ha ezt is elbaszom akkor nyugodtan elküldhetsz a büdös fenébe. Elfogom fogadni de most nem. Túlságosan is szerelmes vagyok beléd mint hittem. - mindvégig szemembe nézve mondta a kis beszédét mintha tudta volna, hogy ez fog történni.
- Rendben. Kapsz még egy utolsó esélyt. De tényleg szeretném azt a Luke-ot megismerni aki valójában vagy. Semmi rájátszás se semmi hazudás vagy csak egy kicsi füllentés. - néztem mélyen csodálatos kék szemébe ami elvarázsolt. Láttam magam szemében és elmosolyodva nyomtam egy édes puha csókot ajkaira. Ajkaink mintha csak egy kirakós utolsó összeillő darabjai lettek volna úgy illettek össze. Lassan kezemet hajába csúsztattam és szorosabban magamhoz húzva faltam ajkait.
Az idő kezdett még hidegebbre válni ezt a szél miatt éreztem. Lengedezni kezdett a hideg szellő ami csontomig hatolva kirázta belőlem a libabőrt. Luke megérezhette, hogy megremegtem mivel levette magáról dzsekijét és hátamra terítve mentünk a rendőrökhöz vallomást tenni, hogy mi mit hogyan láttunk.

Másnap reggel mikor felkeltem az arcomat a nap simogatta. Szememet megdörzsölve keltem fel majd szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy egyedül aludtam a szobában. Már éppen elmélyültem volna gondolataimban amikor is kivágódott az ajtó és egy hatalmas mosollyal érkező Luke-ot pillantottam meg.
- Jó reggelt álom szuszékom - hajolt fölém és egy csókot nyomott homlokomra. - Reméltem, hogy felkelsz mert hoztam neked reggelit. - mosolygott rám és ölembe téve a tálcát telis tele finomságokkal bebújt mellém.
- Ezt mind nekem csináltad? - néztem rá álmosan de aranyosan de ő csak bólogatott és etetni kezdett csokival töltött eprekkel.

Már éppen befejeztük volna a reggelit egy csókkal amikor egy üvöltés zavarta meg eddigi tökéletes romantikázásunkat....

Sziasztok :)

Itt a 2. évad ötödik része. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni Luke, Annabella ÉS EMILY történetet. :D

Ha tetszett nyomjatok egy tetsziket és kommenteljetek. Nyugodtan írhattok építő kritikákat (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÉPÍTŐ KRITIKÁT), hogy tudjam min kell és min nem kell változtatnom.

Szép napot :)

HAPPY NEW YEAR

Sziasztok *-*
BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK :)
Köszönöm, hogy ebben a 2014-es évben velem voltatok, kitartottatok mellettem és olvastátok történetemet. Belőletek merítettem ihletet Inez barátosném pedig buzdított az egészre :)
Sokan írtatok rám személyesen, hogy megdicséritek a részeket és a blogokat. NAGYON HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM! Nem is tudjátok elképzelni mennyit jelent ez nekem :')

Remélem mindenki azt kapott a jézuskától amit szeretett volna :) Akik mennek One Direction koncertre azoknak üzenem, hogy: ÉREZZÉTEK NAGYON NAGYON NAGYON JÓL MAGATOKAT! És gondoljatok rám is meg azokra a Directioner társatokra akik nem tudtak elmenni!

Remélem, hogy a 2015-ös évet is velem, Luka-al és Annabellával fogjátok tölteni és olvasni fogjátok a blogot :)

Még egyszer BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK :)

Sziasztok :)

Novella verseny 1#

Sziasztok :)
Gondoltam most nem résszel jövök hanem egy versennyel :)
Meghirdetem a blog ELSŐ NOVELLA VERSENYÉT!

Előfeltételek:

• Jelentkezéshez, kommentben vagy nálam az  írd le a blogger neved, írd le az érvényes, használatban lévő e-mail címed, és illeszd a jelentkezéshez, a blogod linkjét.
• A blogra feliratkozni nem szükséges, a nyerteseket értesíteni fogom! :)

Szabályok:

• minimum terjedelem 3 A4-es Word oldal, maximum nincs
• a novellákat 12-es méretű Times New Roman betűtípussal, sorkizárt legyen
• .doc vagy .docx formátumban várom a nagy.rebeka19980828@gmail.com email címre és tárgyként pedig "novella verseny"

Témák:

• Fanfictionok (itt bármilyen banda, énekes)
• Elképzelt történés (pl: amikor egy lány egy új gimibe vagy suliba kerül és kialakul egy szerelmi szál egy fiúval.) 
• Vagy egy magad kreált téma :)

Jelentkezési határidő: 2014. december 30.
Beküldési határidő: 2015. január 11.
Eredmények: 2015. január 19.

Kérem a határidők pontos betartását!

Nyeremények:
1. Helyezett: Interjú + 3 hónapig hirdetem a blogját + bele csempészem a blogom történetébe
2. Helyezett: Interjú + 2 hónapig hirdetem a blogját
3. Helyezett: 1 hónapig hirdetem a blogját

Ha kedvet kaptatok, ne féljetek belevágni ;) Ha pedig bárkinek bármi kérdése akad, nyugodtan felteheti hozzászólásban.
SOK SIKERT MINDENKINEK :)